Nem vagyok már szerelmes a barátomba?

Hosszú lesz a történet...de kérlek segítsetek,hogy mi ez,mert tényleg nem tudom eldönteni,hogy mit akarok.Hogy szeretem-e egyáltalán?Hogy jutottam el idáig?

Amikor járni kezdtünk én nagyon szerelmes voltam belé 1-2 hónap után. Sokat fogalkoztam vele,könnyen elsírtam magam,ha bármi apróságot bántónak éreztem,meglepi sütiket készítettem neki,gyerekeim apjának is bármikor elképzeltem volna. Eközben ő a kezdeti udvarlás után teljesen passzív lett,sokszor emlegette exét is,semmivel nem lepett meg ,átjönni sem akart hozzám gyakran a lustaságra hivatkozva.Teltek a hónapok hiába szóltam neki sokszor,hogy ez így nem oké pár napig változtatott csak.Én meg egyre jobban megkeményedtem,engem sem érdekelt túlzottan már,hogy mikor jön mi van vele.

MAjd most hirtelen egy hete egy ugyanilyen beszélgetésünk után,hogy mondtam neki ezt már nem bírom tovább teljesen szerelmesen viselkedik velem. Folyton keres,amikor velem van kifejezi szerelmét,nagyon cuki tényleg.

De engem megütött azaz érzés,hogy ez kamu a részéről. Mindig modnta nekem,hogy ő nem tud így viselkedni ő nem bújós,de amúgy szeret engem. Erre hirteln most egy hete bújik,írja a cuki sms-eket,mondja is,hogy mennyire szeret,simogat ,este is bújik stb.

Nem értem az egészet.

És az a baj,hogy én meg már annyira átálltam az ő stílusára,hogy jó ha nem találkozunk kit érdekel,legyünk lusták a másikkal szemben én sem megyek,ha fáradt vagyok,én sem írok én sem mondom,én sem lepem meg...és azt vettem észre,hogy hiába ír szépeeket kb nm is érdekel,leolvasom és koknrétan semmit nem érzek,válaszolni sincs kedvem.

Már azt is álmodtam egyik este,hogy ő feküdt az ágyamon zokogott és azt modnta nem szerelmes belém.Én meg csak néztem és nm is sírtam,és nem is zavart,hogy ezt mondja,hanem megsimogattam a homlokát és mondtam ,ez teljesen természetes,ha néha megingunk. -Az jutott eszembe,hogy szerintem én voltam vlaójában az álmomban a barátom és én modntam ezt zokogva,hogy nem szeretem,hogy tudatalatt már így érzek.

Nem tudom mit tegyek,hogy mit modnjak neki? Vagy ,hogy nem fogom-e megbánni,ha elengedem? Hogy jutottm el idáig? Rendesen bűntudatom van,de közben meg haragszom is rá,mert ez miatta lett ilyen...

Veletek esett már meg ilyen??