Én vagyok a rossz, ha nem akarok párkapcsolatban egy olyan férfival lenni, akinek nem halad az élete pozitív irányba és mindig valami problémája van?

Pár év alatt én jogosítványt csináltam, egy üres albérletet rendeztem be, edzek, nyelvet tanulok, állatról gondoskodok, mindig van valami. Előbb utóbb saját otthont szeretnék, de már leginkább egyedül, mert őt életképtelennek látom. Ő is és én is korán elköltöztünk otthonról, de ő mégis ilyen "szerencsétlen " ennyi idősen.

Rossz látni,hogy húgom baratja például a saját házát rendezgette, meg másnak rendes hétköznapi dolgai vannak, amivel csak előrébb lép az életében, nem pedig szabadidejét hülyeséggel tölti.

Az is zavarja ,hogy már nem szezon munkát csinálok (végre), hanem találtam rendes éveset és hétvégén tudok tervezni. Voltam kétszer családot látogatni, ami 4 óra út. Annak biztos jobban örülne, ha itthon lennék mindig vagy nem edzenék és tanulnék. Nincs hobbija és zavarja, ha elfoglalom magam. Pedig itthon csinálom őket, vettem edző gépet, súlyt, nyelvet is messengeren keresztül tanulom. Munka után itthon ül és sört iszik, cigizik. Most 12 órázik, oké, hogy semmit nem lehet csinálni, de amúgy is ez van esténként. Max főz és mosogat néha. Kezd nőni a hasa, pwdig vékony alkat. Eszébe se jut tenni ellene valamit. Akaratereje nincs soha semmire. Évek ota mondja, hogy egyszer edz velem, de egyszer se tette. Neha szoktunk kirándulni, ha egyszerre van több időnk, de sokszor a telefont nyomkodja,mint itthon is. Szerinte én vagyok a rossz, mert nem lehet csinálni velem semmit.