Nők, ha a pasitok egy komolyabb vita alatt felpofozna titeket, mit tennétek?

A fene nem mondta, hogy pszichológia szakos voltam, én felvettem egy kurzust, ami pszichológia témájú volt.

Mérnök vagyok, 10 éve.

Nem ütött meg soha senki és emlékeim szerint én a tesómat vertem el utoljára gyerekkorunkban.

Ettől függetlenül osztom a véleményét annak, aki tartotta.

És te is megtanulhatnád elfogadni, hogy nem kötelessége mindenkinek veled egyetértenie.

A kérdés adott volt, ha ez ilyen evidens lenne, akkor nem lenne kérdés.

Nem szándékos fájdalomokozásról, terrorról szól, hanem hirtelen felindulásból egy pofonról. Semmi rendkívüli nincs abban, ha erről nem mindenki egyformán gondolkozik.

"Nem szándékos fájdalomokozásról, terrorról szól, hanem hirtelen felindulásból egy pofonról."

Ezzel tudod, mi a baj? Hogy érdekes módon a főnöknek soha nem kevernek le hirtelen felindulásból pofont. Hanem ott kussolnak, megtartják a dühöt hazáig, és a nőn verik le.

A legtöbb férfi - akiket nem kezelnek dühkezelési problémákkal - nem fog elverni olyat, aki nála erősebb, magasabb rangú, a megélhetése függ tőle... tehát igenis ott az önkontroll.

Amíg van a hirtelen felindulásból elkövetett emberölés kategória, addig én miért bocsátanám meg a hirtelen pofont? Erre nincs kifogás.

Nem gondoltam volna, hogy emberek nem csak a félrekúrást, hanem már a fizikai erőszakot is tök természetesnek akarják beâllítani, ami a lényük része, sőt, még a másik fél tehet róla... Remélem sosem találkozom ilyen pondrókkal.