Érezted már úgy, hogy az ex fontosabb, mint te? Szabadultatok már meg párotok exétől és ha igen, milyen módszerekkel?

Barátom rehabilitáción van bent kórházban, gyógytorna, úszás stb...Még haza is járkál onnan. Mégis igényt tart rá, hogy lássa az exét ez idő alatt is, pedig amúgy is sűrűn látja munkájából kifolyólag... Valamelyik nap belenéztem a telefonjába, mintha megéreztem volna, hogy bele kell...Tudom szemét dolog... lényeg észrevettem, hogy ráírt az exére. Találkozni szeretett volna vele. Mikor végül kibukott belőlem a dolog, mondvacsinált szívességet hozott fel mentségnek, amire engem is megkérhetett volna (végül engem is kért meg rá...). Párom szerint ne akarjam megszabni, ki látogathatja meg. Úgy érzem, hogy az ex-szel való kapcsolata fontosabb, mint én vagyok... Csak emiatt a dolog miatt szokott köztünk veszekedés lenni, mégse mond le róla. Igaz meg se merem kérni, hogy válasszon, mert tudom, hogy őt választaná... Teljesen kétségbe ejt ez a dolog. Mikor bármi kritikát megfogalmazok a nővel szemben (pl. amiért meg akarta csalni a barátomat egy közös kollégájukkal), tiszta idegbeteg lesz és valamelyik nap is az együtt töltött éveikkel jött, hogy 6 évig tartott és nem fogja kitörölni az életéből. Amúgy mi 1 éve vagyunk együtt, de nem merek így rá jövőt alapozni. Szeretnénk lassan gyereket, de amíg ez a helyzet, nem merek gyereket vállalni vele. Ezt persze neki nem mondtam, mert zsarolásnak tűnne.

Mint kiderült az exbarátnőnek arról is beszámolt, hogy én féltékenykedek rá. Nagyon megalázva érzem magam, hogy az exével beszéli ki az egyetlen párkapcsolati gondunkat. Pont azzal a nővel... Hab a tortán, hogy belement nagy nehezen, hogy én is beszéljek az exemmel (akivel én 5 évig voltam együtt), igaz csak a közös lakás miatt... de nem találkozhatok vele.

Nem tudom, hogyan tudnám eltüntetni az exet az útból vagy hogyan érzékeltethetném barátommal, hogy ez nagyon nem oké. Kb. már a téma említése is elég ahhoz, hogy szakítással jöjjön. Vagy nem szól hozzám 1 napig. Így elég nehéz megbeszélni egy problémát.