Hogyan mondanátok meg a párotoknak, hogy lehetne udvariasabb?

Így:

Viselkedj már társként és ne legyél már ilyen bunkó, légyszíves!

"Számomra fontos a hagyományos értelemben vett udvariasság, mert ettől sokkal inkább nőnek érzem magam, téged pedig sokkal férfiasabbnak látlak. Megtennéd kérlek, hogy a kedvemért egy kevés többletfigyelmet szentelsz olyan apróságoknak, mint, hogy kinyitod nekem a kocsiajtót, vagy rámsegíted a kabátot?" - kb így

A táskacipelést én más dobozba teszem, az nem udvariasság, hanem korrektség és egyenlőség kérdése: ne a gyengébbik cipekedjen egyedül. Ott indokoltabbnak tartom a kettes megoldását.

"Felnőtt embert már nem nevelsz meg."

Pontosan: egy felnőttet már nem is szabad nevelni. Egy felnőttnek meg lehet mondani, hogyan érezzük magunkat mellette, és lehet tőle kérni.

"Így:

Viselkedj már társként és ne legyél már ilyen bunkó, légyszíves!"

Férfiként nem hiszem,hogy az ilyen mondatok eredményre vezetnének.A "légy szíves" a mondat végén sem segít ezen.Burkolt parancsolgatásnak fogja venni,és tudom,hogy nem tetszik,de valahol minden férfiban benne van,hogy "Nekem nő ne dirigáljon"

Kérdező,inkább sóhajtozva játszd el,hogy milyen nehéz a csomag,és alig bírod el.Te le útközben.Valószínűleg át fogja venni tőled,mert fontosnak akarja érezni magát.

"Kérdező,inkább sóhajtozva játszd el,hogy milyen nehéz a csomag,és alig bírod el."

Ez játszmázás. Elsülhet jól is, de előfordulhat, de egyrészt az emberek érzik, ha manipulálják őket, és védekezni kezdenek. Másrészt, ha így sem veszi a lapot, akkor a kérdező még cefetebbül fogja magát érezni.