? Nem tudok nélküle élni,mert ő életem szerelme ,de tönkretesz.

Olvass a személyiségzavarokról, leginkább a borderline-ról, a bántalmazó kapcsolatokról és mintákról, az áldozatok reakcióiról és viselkedéséről. Boldogság itt már nem lesz, csak szenvedés és fájdalom, mivel az egész egy körforgás. Amit te szerelemnek gondolsz, az csak függőségi reakció, amit kiváltott benned. Azzal akivel találkoztál és összejöttél, sosem volt valódi, csak behúzott vele téged.

Ajánlanám az alábbi könyveket kezdetnek:

I Hate You—Don't Leave Me: Jerold J. Kreisman

Whole Again - Jackson MacKenzie

Azt kell megértened, hogy akit te szeretsz, az nem létezik. Az egy álarc volt, egy felvett személyiség.

Az igazi arca ez, ez a bántalmazó. Csak rosszabb lesz.

Ne pazarolj el éveket, árra várva, hogy olyan lesz, mint régen. Ideig-órákig fog újra udvarolni, hogy tűrd a durvaságait.

Nézd meg, illenek-e ezek a partneredre, ez egy összefoglaló. Ha nem, akkor még van esélyed:

A határeseti (borderline) személyiségzavar neve onnan ered, hogy ez az elmebetegség és a normalitás határán van, a kettő között. De nem éri el a betegség szintjét. Egy csomó határeseti szindrómás egész jól elműködik, dolgozik, szervezi az életét, csak a természete kibírhatatlan.

Ha az alábbi tünetekből öt fennáll, akkor határeseti szindrómás valaki:

– az elhagyatástól való félelem, ráfüggeszkedés a partnerre;

– instabil és intenzív kapcsolatok – hol rajong a másikért, hol lebecsüli;

– a stabil önkép hiánya: „nem tudja, hogy ő tulajdonképpen kicsoda”;

– alkoholizmus vagy drogfüggés;

– saját maga vagdosása, megsebzése;

– öngyilkossági késztetések;

– gyakori ürességérzés, szorongás;

– ok nélküli harag és dührohamok.

A borderline személyiségzavarban szenvedőkre jellemző, hogy nincsenek stabil kapcsolataik, ami a mások iránti türelmetlenségükből fakad. Ez a türelmetlenség az elhagyástól való félelemmel függ össze. Ragaszkodnak a számukra fontos személyekhez, ha azonban bármilyen visszautasítás éri őket, akkor átcsapva az ellenkező végletbe képesek a másikat meggyűlölni. Gyakorta előfordul, hogy teljesen irreális követelésekkel fordulnak a környezetük felé, melyekkel mintegy kiprovokálják az elutasítást. – Ugye, megmondtam! – igazolják magukat. Ha valakiben csalódnak – ami nagyon könnyen előfordul, elég egy kis félreértés hozzá –, akkor vádaskodóvá, támadóvá, személyeskedővé válnak.

Előfordul, hogy céljaik eléréséhez manipulálnak másokat, érzékenynek, odafigyelőnek, empatikusnak mutatkoznak. Ez azonban nem mindig valós érzés: amennyiben egy „nem”-mel próbára tesszük állhatatosságukat, gyakran a türelmetlenség bukkan a felszínre. Gyakorlatilag nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a másik embernek is megvan a saját élete.

A határeseti szindrómás képtelen meghatározni, hogy kicsoda ő, és hogyan viselkedjen. Nem ritka körükben a szexuális hovatartozással kapcsolatos bizonytalanság, sok közöttük a homoszexuális, a biszexuális. Ezeket váltogathatják is, nem lévén biztosak abban, hogy melyik a nekik megfelelő. Az önészlelés ingadozása a célok, értékek és barátok változásával jár. Így előfordulhat, hogy szabotálják a sikert épp egy fontos cél elérésének küszöbén, pl. kimaradnak az iskolából az utolsó félévben, vagy lerombolnak egy jó kapcsolatot, épp amikor az tartóssá válna.

A határeseti zavarral küzdő rokona, partnere úgy érzi, hogy két emberrel kell együtt élnie. A borderline tud felhőtlenül boldog, örömteli, optimista, és tevékeny lenni, és egy pillanatra úgy tűnhet, hogy ez így is marad. Mindezt egy perc alatt felváltja a szomorúság, a düh, a gyűlölet, a partner és a kapcsolat teljes elutasítása. Egy határesetivel a „se veled, se nélküled” című játszma végtelenül hosszú ideig játszható. Amikor boldog, a kapcsolatot is erősnek látja, a mélyponton viszont közömbössé és elutasítóvá válhat, és maga sem érti, mit keres mellettünk. A „semmi közöm hozzád, mehetsz” és a „nem tudok nélküled élni” váltogatják egymást, és nincs köztük átmenet.

Egy jól működő kapcsolatban jöhet betegség, munkanélküliség, bármilyen krízis, ha a bizalom és a kölcsönös támogatás megvan. A határeseti kapcsolatban viszont a bántás, a sértegetés, az alaptalan támadások lassan, de folyamatosan pusztítják a kötődést. A határeseti szindrómások hozzátartozói nem ritkán úgy tönkremennek a stressztől, hogy maguk is kezelésre szorulnak.

(Egy professzor tartott előadást belőle a YouTube-on, ez a lényege = a határeseti szindróma oka a gyerekkori bántalmazás és/vagy elhanyagolás. Mikor a csecsemővel sokat foglalkozik az anyja, ez indítja el azt a folyamatot, hogy az idegsejtek szálain zsírréteg kezd nőni, mint a szigetelés a villanydróton. Törődés híján ez a szigetelés csökevényes lesz, és a borderline-oknál minden érzelem szó szerint kib@__a a biztosítékot. Az ő agysejtjeiket alig védi a szigetelés, ezért sokkal erősebben éreznek minden érzelmet, mint mi, és azok összevissza száguldoznak a fejükben, amitől megkeverednek, és csinálják a rémes dolgokat. Azért isznak meg drogoznak, hogy ezt a szörnyű érzést tompítsák. A szigetelés-problémán kívül az is gond, hogy az agyukban az a központ, ami az együttérzést irányítja, alulműködik, ezért nem érdekli őket, ha más bajban van, kényelmetlen a számukra ilyesmivel foglalkozni. Ugyanezért erőszakosak is: nem érzik át a viselkedésük által okozott szenvedést. A határeseti zavarral küzdő ember nem jó szülő, a gyerek élete mellette zaklatott, hol kedves vele, hol ok nélkül szidja, esetleg veri. A családtagok is örök feszültségben élnek, mivel sosem tudhatják, mikor jön egy ellenük irányuló támadás.)