Nagyon elkeseredett és tanácstalan vagyok. Mit tennétek a helyemben?

Gondjaim vannak a nejemmel. 25 éve vagyunk együtt, komoly egzisztenciával, ház, kocsik, vagyis nem menne a szétmenés. De ő a domináns a kapcsolatban. Ez lefordítva azt jelenti, hogy mindenben az ő szava számít, de tényleg mindenben. És a béke kedvéért szinte mindent ráhagyok, mert nem akarok veszekedni. Sorolom a példákat: a TV-vban csak az mehet, amit ő akar. Ha véletlen megengedi, hogy én válasszak filmet, akor az első 10 perc alatt végig dobol, izeg-mozog, megjegyzéseket tesz, így végül ráhagyom és megnézünk egy újabb "Ki hív el a gimibálba?" jellegű amerikai nyálfilmet. Ha áruházban vásárolunk, csak arra mehetünk, amerre ő akar. Azok a kaják, amiket én szeretek, azok szemetek, az övéi szuperek. Mert engem anyám félrenevelt, mert nem szeretem pölö amit ő. Van egy börtöntöltelék bátyja, sajnos nekem is, az én családom hetente elővéve témaként, az övéről évekig nem esik szó. S mindezt teszi úgy, hogy sosem emeli fel a hangját, de ha 3 percen belül nincs úgy, ahogy akarja, akkor pukkadás, nem szólás, satöbbi. A dominanciájának hajszálnyi megkérdőjelezése azonnali veszekedésbe torkollik, már kerülök minden konfliktust, s ő erre építve újabb és újabb indokokat talál. Megrögzött Fideszes, csak Origót olvas, minden Viktor megjelenést tátott szájjal néz a tévében, s ha én valamiben nem értek egyet vele ezzel kapcsolatban, akkor menjek és nyaljam ki Gyurcsány seggét. Hiába magyarázom, hogy attól még lehetek ember, hogy nem esek vele fidesz seggébe. A gyermeknevelésbe sem engedett sose beleszólni egy kukkot se. Azt feladtam, csinálja, ahogy akarja. Ennek az eredménye lett egy most huszonéves fiunk, aki egy tehetetlen csődtömeg. Egyszer szóltam a nejemnek, hogy keveset fürdik a nagyfiunk és 1 méteres körzetben büdös. Le lettem bunkózva, hogy csak azt keresem, hogy kötekedjek vele. Aztán a munkahelyén behívatta a főnöke és közölte vele, hogyha nem tisztálkodik rendszeresen, kirúgják. Igazam volt, de én lettem a bunkó. Volt egy barátnője, aki csak a pénzünkért állt vele szóba, eleinte hallgattam, s amikor elfajult a helyzet (kölcsönök) közbeléptem, és megint én voltam a paraszt, mert elmarom a barátnőit. Aztán megismétlődött az ügy, megint volt új barátnő, direkt nem szóltam, ismét vita, hogy miért nem figyelmeztettem előre.

Vagyis nagyon unom már, hogy mindennek én vagyok az oka és minden vitánk azzal végződik, hogy megunom a pukkadást, és békülést kezdeményezek, csakhogy ne legyen harag. Fészbuk fan. Napokig képes kutyás képeket nézegetni és amiért én nem, mert nem érdekel, egy bunkó vagyok. Ha leülök a géphez, hogy intézzek banki ügyekket, utalást, számlákat, egy kis GYK, akkor én függő vagyok, de ő nem. Minden évben el kell mennünk az ő osztálytalálkozójára, de az enyémnre én nem mehetek, mert ott lesz a volt középiskolás barátnőm. Ha főz, kötelező kérdés, hogy finom-e. Ha bármi kritikát merek mondani (kicsit sós), akkor menjél anyádhoz, főzzön az rád, de ha megdicsérem, akkor meg egy elvtelen senki vagyok. S teszi ezt úgy, hogy kedvesen mosolyog közben.

A végül a mai eset betetőzésül, ha még nem unja a kedves olvasó:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Adjatok tanácsot, mit tegyek. Válni nem lehet, megnevelni nem lehet, szólni bármiért nem lehet. Zsákutca.