Mit gondoltok arról, ha valakinek van párja, de még így is barátkozik ellenkező nemű emberekkel? (vagyis ugyanolyan neműek mint a párja)

Én nem szoktam bunkó és zárkózott lenni azért, mert van párom. Viszont pl beülni az újdonsült barátommal/barátaimmal nem érzem helyesnek egyszerűen kettesben. Meg az ilyen sutyibeszélgetéseket sem. Nem azért, mert a párom egy féltékeny disznó, hanem mert én érzem cikinek, hogy komolyan, foglaltként egy másik pasassal ücsörgök és cseverészek a szabadidőmben randiszituációban? Mégis minek? :D

Ha így megismerek valakit, azzal azért tartom a távot és ha tényleg barátomnak tudom titulálni, akkor mihamarabb bemutatom a párom az illetőnek. Nem szeretem, ha bárki azt gondolja rólam, hogy "na, ennek is viszket odalenn". És nem szeretem magam kínos helyzetbe hozni azzal, hogy valaki úgy veszi a kedvességem, hogy nyomulok. Nyilván a szaktársaimmal elbeszélgetek az egyetemen és a kollégáimmal is jóban vagyok, de azért barátként lógni valakivel, akit később ismertem meg, mint a párom és ellenkező nemű... Minek?