Miért érzem vajon úgy, hogy a szüleim nem örülnének neki, ha komoly kapcsolatom lenne?

Nem vagyok már gyerek, 24 éves nő vagyok, már az egyetem óta albérletben élek másik városban, szóval attól biztos nem tartanak, hogy felnövök. :D

Nagyon részletesen nem szoktam mesélni a magánéletemről, de szokták tudni, ha van valakim, meg mondok róluk pár dolgot, vagy hogy milyen programokat csinálunk.

Amikor csalódtam valakiben, és meséltem nekik a szakításaimat, akkor mindig ki voltak akadva, hogy milyen fura meg szemét alakokat fogtam ki, és hogy hátha jön majd normálisabb.

Most egyelőre úgy tűnik, van is egy normális srác, eddig nincsen semmi probléma, nagyon szépen bánik velem, nem veszekszünk, komolyan vesz.

Szóba került, hogy mondta a srác, hogy szeretne eljönni velem legközelebb a szülővárosomba egyik hétvégén, sosem volt még ott, és a szüleim első reakciója: De ugye nem nálunk akar aludni? És nagyim is egyből így reagált. (Mondjuk elég friss még a kapcsolat, ez tény.)

De korábban is voltak már olyan reakcióik az exemnél, hogy azért csak legyek óvatos, meg úgy sem férjet keresek még gondolom, annyira komoly ne legyen azért a dolog, stb.

Vajon miért csinálják ezt? Nekem ez kicsit rosszul esik.