Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nekem kellene változtatnom a hozzáállásomon és nem neki. Igaz?
Anyám elviselhetetlen. Nem lehet vele együttélni és párom is tudja, nem is kedveli, de jópofizik vele.
Én sem szeretnék sűrűn találkozni vele, mert jó lenne tartani azt a 3 lépés távolságot, de havi 1x jó lett volna úgy, hogy a párommal együtt menjünk le hozzájuk.
Párom kijelentette, hogy évente 1x max 2x hajlandó erre.
Engem ez nagyon bánt, mégha tudom is, hogy van igaza abban, hogy anya elviselhetetlen. Tudom, hogy nem tökéletes és rengeteg fájdalmat okozott nekem, de mégis csak az anyám.
Nagyon nehéz azt is megállnom szó nélkül, amikor elkezdi szidni, mert nagyon bánt és rosszul esik, pedig van alapja, ezt is jól tudom.
Az is bánt, hogy, szóvá tettem neki, hogy akkor én sem vagyok hajlandó sűrűbben menni az ő rokonaihoz, amin nagyon kiakadt és elmondta milyen szívtelen és gonosz vagyok, hogy bosszúból nem akarok menni, mert hogy nekem nincs okom arra, hogy ne menjek, mert engem az ő rokonai nem bántottak az enyéimmel ellentétben.
Nem tudom, hogy én reagáltam ezt túl és rossz ember vagyok, mert fáj amiket mond vagy ő az, aki nem áll jól a dolgokhoz.
Igazságtalannak érzem, hogy én lenyeljem azt, ahogyan ő beszél anyámról, meghogy ne legyenek ilyen közös dolgok, de ezzel ellentétben én nem mondhatok rosszat az ő családjára (pedig tudnék), illetve én heti-két heti rendszerességgel lássam őket venbdégül vagy menjünk hozzájuk.
Erre persze ő azzal vágott vissza, hogy ő meg azt nyeli le, ahogy anyám viselkedik.
Tényleg bennem van a hiba?
válasza:Ezt én is eljátszottam a volt párommal. Többek között ezért a VOLT párom.
Ő vagy nem jött hozzánk vagy csak fintorogva. Ez egyrészt kellemetlen volt mert egyedül mentem másrészt mert mindig kérdezték hol van miért nem jött. Ennek megfelelően egy ponton túl én se mentem az ő szüleihez.
A te helyzetedhez hasonlóan szerinte az tök oké ha ő nem jön az viszont szemétség hogy én sem.
Mi nem tudtuk megoldani.
Szerintem egy kapcsolat alapja a kölcsönösség. Ha valamit nekem kell azt neki is. Ha én jópofizok náluk órákig akkor kutya kötelessége neki is odatenni magát vagy akkor mindenki csak a legfontosabb pofaviziteken vegyen részt.
válasza:Nem, hülyeség elvárnia azt amit ő megenged magának (szabad döntés, ami mindenkinek jár). Ugyanúgy megvan neked is a döntési lehetőséged és ok sem kell rá, ha a kanapén akarsz pihenni vagy nokedlit szaggatni családlátogatás helyett, akkor azt csinálod.
Abban igaza van hogy nem egészséges amit csinálsz, de csak addig érti meg hogy neki rossz és tovább nem lát. Neki rossz, mert ott kell szenvedjen az anyukáddal, de azt már nem veszi számításba hogy neked milyen volt vele felnőni vagy most milyen tartani vele a kapcsolatot, miket élsz át vagy milyen szenvedések jártak vele.
Jogosan mondhatja tehát hogy nem akar menni, az ő döntése. Mész egyedül és kész, nincs ebben óriási dolog. Jogosan mondhatod hogy te sem akarsz annyit menni, ami inkább annak szól hogy nem tetszik ahogy a párod beszél veled, illetve a kettős mérce amit használ, az erre való reakciója viszont elég sokat elmond arról hogy mennyibe néz téged.
Beszélni kellene vele hogy tudod hogy milyen az anyád, de te sem ócsárolod az ő családtagjait, úgyhogy ezt fejezze be. Elmondhatod hogy ahogy azzal nincs gond hogy ő nem megy mikor anyukádhoz mész, azzal se legyen hogy te menni akarsz-e az ő családjukhoz. Magyarul állj ki magadért és kicsit tegyél rendet magad körül.
Valószínűleg anyukád is így állt hozzád, lehet ezért nem mered ilyenkor érdemlegesen megbeszélni ezeket, persze nem tudom pontosan milyen az életetek. Szakemberhez is szerintem érdemes elmenni feldolgozni a történteket, a gyerekkori dolgokat és hogy felnőttként már ne félelemmel menj hozzá, hanem tényleg csak azért mert törődni akarsz vele egészséges szintig, bármit is mondjon vagy bárhogy próbáljon bántani.
válasza:Az én szüleimet szeretem én is, meg a férjem is, így bármikor szívesen találkozunk velük.
A férjem apukáját nagyon nehéz elviselni, ezzel a férjem is tisztába van.
Én csak ritkán találkozom az ő szüleivel, és ezt a férjem maximálisan el tudja fogadni.
válasza:Havonta azért az sok szerintem. Esetleg engedhetnél egy kicsit... Az is túlzás nyilván, hogy egy évben kétszer. Valami köztes lehetne reális.
Bár nekem az is sok, hogy a barátnőd hetente, két hetente családozik, alakítsátok a saját életeteket inkább.
Családcentrikus vagyok, de nem lógunk mi tágabb családban ennyire egymás nyakán. Mindenki elvan foglalva a munkájával, a saját kis családjával, gyerekeivel.
Úgyhogy mindkettőtök adhatna lejjebb kicsit, hátha úgy nyugalom lesz, ha egymásért hoztok "áldozatot".
válasza:Első sorban Te és a párod megegyezése lenne a legfontosabb, de úgy, hogy amiben megegyeztek, az végleges is maradjon.
Lehetőleg olyan egyezséget kössetek, hogy a szülők ne maradjanak ki a látogatottak sorából se nálad, se nála. Csak addig és annyit engedjetek az elvárásaitokból, amíg betartható az egyezség (amíg mindkettőtök számára elviselhető).
Ha viszont nem tudtok véglegesen megegyezni, akkor szakítsatok, mert az életetek örökös harc (válással) lenne a szülők miatt.
válasza: válasza:Ha csak azért mész, mert "mégiscsakazanyád", nem pedig szeretetből, akkor te is tudod, hogy párodnak van igaza.
Miért köteleznéd rá, hogy szenvedjen veled együtt anyádnál, ha te vagy olyan balga, és házhoz mész a lópikuláért?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!