Kinek mennyire fontos, hogy a párotok tud-e spórolni, vagy nem? Úgyértem, ha nem tud, az nagyon nagy tragédia? Ha pedig tud spórolni, az fontos jó tulajdonsága, vagy tök mellékes?

Fontos, hogy legyenek céljai, anyagi szempontból is és legyenek közös céljaink, amiért tesz ő is. Hiába álmunk, hogy legyen egy közös házunk, hogyha ő az utolsó fillérig elveri a fizetését minden áldott hónapban... Nem vagyok én palimadár, hogy egyedül gyűjtsek rá, ő meg majd csak becuccol. A párom az elején ilyen jellegű volt. Kb. 4 hónapja voltunk együtt, amikor kiderült. Alapvetően jó a felfogása, de sosem gondolkozott a holnapnál tovább valamiért. Gyorsan kiderült, hogy nekem kell kézbe vennem a pénzügyeinket miután összeköltözünk. A mai napig nem vagyunk közös kasszán a szó szoros értelmében, de a bevételeinket közösnek tekintjük. Én azt gondolom, hogy külön kassza esetén is csak közösben lehet gondolkozni, hiszen ha közösek a célok, közösek a tervek, akkor az anyagiakban is közösen kell gondolkozni. Szóval sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról és alapvetően egyetértünk, csak őt soha nem tanította pénzügyi tudatosságra senki. Nekünk alapvető felfogásunk, hogy hiába nő a fizetésünk évről évre, egyikünk fizetésből élünk meg minden hónapban. Így is jut mindenre, nem sanyargatjuk magunkat, de azért a túlzott bőkezűséget sem engedi meg ez az életforma. Azzal, hogy nem igazítjuk az életszínvonalunkat évről évre a fizetésünkhöz, egyre több a megtakarításunk. Mostmár látja az eredményét és érti, hogy nem hisztikbe és hülyeségekbe viszem bele. Nem érdekel mennyi baromságot vesz össze, ha azt nem a közös megtakarításaink terhére teszi. A jut is-marad is elvét követjük és sosincs ebből vitánk. Rengeteget változott, nagyon tudatos lett ő is. Ha egy kicsit elengedi magát, akkor szembesítem a számokkal, ő megdöbben és visszavesz.

Szóval alapvetően, ha valakivel nem lehet közösben gondolkozni, mert nem kiegyenlítettek a viszonyok, akkor kizárt hogy leéljek vele egy életet.