Lenne még így kedvetek odamenni a barátotokhoz?

Valamivel több, mint 2 éves kapcsolat. Nagyon közel lakunk egymáshoz, gyalog kb. 10 perc.

Azonban még tavaly történt, hogy a barátom elhívott magukhoz este, én meg mentem tök boldogan, az apja meg jött nekem nagyon bunkón, hogy ne menjek oda, jöjjön ő (barátom) hozzám...

Akkor azonnal elrohantam, mert nem akartam ott sírva fakadni. Egyébként is érzékeny vagyok a témára, ha érzem hogy valahol zavarok akkor nagyon kellemetlenül érzem magam és nyilván továbbállok... de ide meg a barátom hívott... az apja meg elküldött.

Egyébként nagyon odafigyeltem, nyilván külön szobában voltunk, nem hangoskodtam, a tv is halkan ment, sőt, wc-re se jártam ki, mert tudtam, hogy arra ő tuti felébred. Szóval abszolút tiszteletben tartottam, hogy nem vagyunk egyedül.

Azóta a házuk környékére se tettem a lábam. Ebből a szempontból mondjuk még a koronavírus jól is jött.. ugyanis a barátom nem érti hogy miért mondok mindig nemet, ha elhív... meg mindig mondogatja hogy majd megyek, csinálunk ezt meg azt, stb...

Pedig akkor iszonyúan összevesztünk amikor ez történt, szakítás szélére sodródtunk. Bár ott azonnal szembement az apjával, de azt nem érti meg hogy miért nem léptem túl rajta másnapra... hogy mennyire bántó volt nekem az egész.

Ti mennétek még ilyen helyzet után a barátotokhoz?