Elképzelhető, hogy a modern párkapcsolatok vallási alapon működnek?

"a vallásos hit és a szeretett személy is feltétlen bizalmat (hit) kér a másiktól"

Én nem kértem ilyet a páromtól. Minél jobban megismertük egymást és minél több dolgot éltünk át, annál mélyült az egymásba vetett bizalmunk. Nem azért bízok meg benne, mert feltétlenül teszem, hanem azért, mert bizonyítottan kiérdemli.

"a vallásos ember meg van győződve arról, hogy amiben hisz, az igaz."

Egyáltalán nem igaz. Nem egy hívő embert ismerek, akinek a hite megremegett legalább egyszer az élete során és maga sem biztos abban, hogy miben hisz.

"A szerelmes ember is feltétlen bizalommal van a másik ember iránt, annak ellenére, hogy tény, hogy még az ú.n. tisztességes emberek is "megcsúsznak"."

Mint fentebb írtam, a bizalmat az ember kiérdemli a másik szemében és nem vakon osztogatja.

"100%-os bizonyíték nincs sem az egyikre, sem a másikra."

Nyilván semmire sincs. Arra sincs, hogy holnap nem rúgnak ki, arra sincs, hogy holnap nem ütnek el.

"a vallás nevében irracionális dolgok történnek, a szerelmes ember (főleg fiatalon) sok hülyeséget csinálhat"

Értem, hogy mire gondolsz, de ez egyénfüggő. Egy olyan hülyeség se jut eszembe, amit a páromért tettem volna. Ellenben egy állásinterjú miatt sikeresen bolondot csináltam magamból. Igaz megérte, mert felvettek. Egy hívő ismerősömről se hallottam, hogy hülyeséget tett volna a hite miatt. Legalábbis szerintem a böjt és gyónás nem ide tartozik.

"a vallásos ember felfokozott érzelmi állapotban van, ahogyan a szerelmes ember is."

Ez nem értem, hogy pontosan mit jelent, de nálam a fokozott érzelmi állapotot elég sok minden más is ki tudja váltani, nem csak a párom.

"a vallásos ember erősen torzítja a valóságot, hogy fent tudja tartani a hitét, ugyanúgy a szerelmes ember is torzított módban látja a szeretett felet (a jó tulajdonságait felnagyítja, a rosszak kicsinyítve vannak)."

Szerintem ez nem általános. Én pontosan tudom, hogy milyen rossz tulajdonságai vannak a barátomnak, még véletlenül se söpörném őket ágy alá. Több hívő barátom van, és nem mindegyikük fanatikus, van, aki kifejezetten reálisan és tudományosan közelíti meg a világot.

Szerintem nincs sok értelme ennek az összehasonlításnak, már csak azért se, mert kifejezetten általánosító, és mind a hívők, mind a szerelmesek csak egy kis részét veszi górcső alá, mégpedig a vakhitűeket. Ilyen szempontból általánosítónak is nevezhetjük.

22/L

Igen, van kapcsolat a kettő között, de ez nem Richard Dawkins ötlete, hanem egy nagyon régi elmélet. Eleve az ógörögben a szeretetre több szó is van, más szóval jelölik a szerelemet, a baráti szeretetet, az önmagát megosztó szeretetet és bizony, Istent sokszor az összessel szereti az, aki az övé. Nem véletlenül használnak a szent írások is szerelemmel kapcsolatos kifejezéseket a megtapasztalásokra, és ha megnézed a szent Teréz extázisa című műalkotás, az bizony egy orgazmus. Isten és Izrael kapcsolata a Bibliában egyértelműen egy párkapcsolat kifejezéseivel van jellemezve, Izraelt gyakran a menyasszonyának nevezi és magát féltékeny vőlegénynek.

Amúgy az élet értelme a szerelem, a hit, a remény. Ez táplálta mindig a művészetet, ezekért a dolgokért érdemes élni.

"Sehogy sem lehet bizonyítani azt, hogy kiérdemli, hiszen nem tudod megmondani, hogy 5 év múlva nem fog-e félre lépni."

Ő abban a pillanatban kiérdemelte. Amikor felvételizel egy egyetemre, akkor is ott mutatod meg, hogy mit tudsz, aztán lehet, hogy harmadévesként kibuksz. Nem lehet mindent a jövőre fogni, hogy akkor mi lesz. Talán meg se éljük. Az az elsődleges, hogy a jelenben mit mutat felém.

"Csak elhiszed abból fakadóan, amit láttál eddig belőle."

Csak ebből tudom, ugyanis sajnos/nem sajnos, nem látok bele a jövőbe.

"Az észszerű hozzáállás az lenne, hogy amíg valami 100%-ra nincs bizonyítva, addig nem adsz neki teljes hitelt."

Mivel az emberi tényezőt sose lehet 100%-osra venni, ezért ezen logika alapján sose kéne összejönnöm senkivel, hiszen esélyt se fogok adni neki. Hogy bizonyítana bármit 100%-ra, ha esélyt se adok neki, mert már előtte elvárom, hogy bizonyítson? Semmi értelme

"A szerelmes embernek is megremeghet a párjába vetett hite 1-2 alkalommal, viszont utána meggyőzi magát, hogy alaptalan a kételkedése."

Ha ez így lenne, nem válnának el azok az emberek a párjuktól, akik mondjuk megcsaláson érték. Ugyanúgy, egy hívő ember is elhagyhatja a hitét vagy egy korábban ateista térhet meg. Nincs erre törvény, bármilyen végkimenetelre van lehetőség.

"Másrészt, minél fanatikusabb valaki, annál erősebb a hite."

Ez tény. Ez teszi fanatikussá.

"Egy szektában mélyre süllyedt hívő már képtelen a kétélkedésre. Egy őrülten szerelmes ember pedig 3-szor is visszafogadja a párját. Ugyanaz."

Igen, ez valóban így van, de nem ez az általános. Ugyanilyen rajongást például egy politikai eszme is kiválthat, mint az a történelem során láthattuk.

"Konkrétan olyan tudományos elméletek, mint a gravitáció, vagy az evolúció, 100%-ig bizonyított jelenségek."

A természeti törvényeket és az emberi érzelmeket és gondolkodást egy kalap alá vonni kifejezetten ostobaság, ugyanis a kettő nagyon távol áll egymástól.

Szerintem borzasztóan paranoid a felfogásod.

22/L

Én egyáltalán nem vagyok vallásos, de:

- Feltétlen bizalmat adok és kérek a másiktól. Szerintem egy kapcsolat csak akkor jó, ha ez megvan. Amíg nem bizonyítja az ellenkezőjét, addig nem vagyok hajlandó nem bízni benne. Vállalom a sérülékenységet, vállalom, hogy pofára eshetek. Ha így lesz, akkor is simán túl fogom élni, nem fogok beleroppanni és legalább addig nem mérgeztem magam és a kapcsolatom. A "jobb félni, mint megijedni" mondást a világ egyik legostobább tanácsának tartom és az ellenkezőjében hiszek.

- Nem érdekel a 100% bizonyíték, egyrészt kivitelezhetetlen, másrészt a bizalom nem erről szól.

- A felfokozott érzelmi állapot max az első pár évben igaz, utána pedig hullámzik, biológiailag is lehetetlen tartósan benne lenni. Megfelelő önismerettel nincs ezzel semmi probléma.

- Az utolsó pont is inkább ön- és emberismeret kérdése. Engem nem szokott elvakítani a rózsaszín köd, egy kapcsolatba már úgy megyek bele, hogy ismerem az illető hibáit és tudom, hogy ezekkel simán képes vagyok együtt élni.