Nőkhöz szól a kérdésem. Előfordult veletek, h rossz lett a kapcsolatotok, de mivel jó helyetek volt a párotoknál, inkább nem szakítottatok és nem jöttetek össze egy kevésbé tehetősebb férfival, aki tetszett nektek?

Mi nem élünk együtt, de tény, nagyon ellaposodott a kapcsolatunk, ami valójában rossznak se mondható, hiszen mivel semmi nem közös alig van konfliktusforrásunk.Tolom az időt,hogy kilépjek belőle mert valahol bennem van,hogy vagy egyedül maradok, ami nem baj, vagy belefuthatok egy ettől rosszabba is.

De csak azért mert jól érzem magam a pasim lakásában nem maradnék ott.

Ezt nem rossz kapcsolatnak nevezném, hanem mélypontnak. Igen, volt, hogy nehéz volt együtt, egy ideig nem működött minden köztünk tökéletesen, de együtt éltünk, a közös háztartás (pontosabban nálam laktunk, de közösen vettünk részt az egészben), közös élet, közös emlékek... És az ember egy ilyen helyzetben muszáj, hogy türelmes legyen, nem úgy, mint mikor csak randizgattok, aztán ha eleged van a köcsögből, nem találkozol többet vele. Szóval részben emiatt, úgy gondoltam, hogy egyszerűbb megpróbálni megjavítani, mint az életem 70%-át kipucolni és a nulláról összerakni (pedig azt is mag tudtam volna oldani). És inkább tettünk egy kört a helyrerakással, ha már eljutottunk eddig, ami be is jött és azóta is minden szuper.

Egyébként nem, a páromat sosem másért hagynám el, hanem maga miatt. Akkor szakítok, ha vele nem megy valami, nem akkor, ha valami látszólag jobb lehetőség megjelenik a közelben. Minden kapcsolatban vannak problémák, változó súlyossággal és gyakorisággal. Én úgy gondolom, hogy a miénkben ez még annak a mélypontnak az ellenére is egy abszolút élehtő szint. Egy idegen, legyen gazdagabb vagy szegényebb, jóképűbb vagy látszólag jobb társaság, ugyanúgy hordozni fog magában egy csomó más szarságot és kösz, de inkább azokkal foglalkozom, amiket már megismertem a párom mellett és jól ia tudunk velw bánni, mintsem beleugorjak valamibe, amiről kiderül, hogy sokkal szarabb, visszalépni meg nem tudok. Ismerem a nagy átlagot és az exeimet és 80%-ig biztos vagyok benne, hogy szarabb lenne, szóval nem. Ragaszkodom a mi szarunkhoz, nem azért, mert anyagi előnyöm származik belőle (bár együtt két átlagos fizetés is jobb, mint külön), hanem mert nem annyira szar, hogy megjavítani rosszabb lenne, mint valahol máshol tiszta lapot kezdeni.

Voltam ilyen helyzetben, akkor fogtam magam és kiköltöztem. Persze nem hivatalosan, csak onnantól heti hat este a szüleimet mentem munka után. Szívás volt 50 perc helyett 6 órát ingázni naponta a munkahelyemre és vissza vidékre, de már nem bírtam egy percet se a pasimnál tölteni. Ekkor még kb fél évig hetente beugrottam hozzá szexelni, de aztán abból is elegem lett, és szakítottam vele.

Azt az arcot kellett volna látnotok, ő addig azt hitte, hogy minden 100%ban rendben van, fel sem tűnt neki az, hogy sikeresen elüldözött.

Sok ilyet ismerek

Én nem tudok olyan emberrel lenni akivel nem szeretem együtt tölteni az időt