Voltat már valaki ilyen kapcsolatban? Tapasztalatok?

Távkapcsolatban voltam már, és csak átlag havi egy alkalommal tudtunk találkozni. Tényleg nem leányálom, bár főleg más gondok miatt lett vége.

Viszont ezt a laza találkozósdit szerintem jól gondold meg. Jó esély van arra, hogy beleszeretsz, és utána csak szenvedni fogsz majd, mint a kutya. Nem biztos, hogy olyan jó dolog lenne... És talán még a srácot se ismered annyira. Az is lehet, hogy ő meg szimplán csak jól szórakozna.

Ám persze bele lehet menni. Vállanod kell ebben az esetben a kockázatot: beleszeretsz, utána nem találkoztok, és * lesz elfelejteni őt.

Én voltam, de az én történetem pozitív példa. Azonban a legtöbb ilyen kapcsolatban alapvetően háromféle dolog történhet:

1) ráébrednek a felek, hogy pár hetente randizgatás nekik kevés - ergo többet akarnak, de mivel ez nem megoldható, 1.a) szakítanak és mással próbálják

1.b) nem szakítanak, hanem közben másokat vonnak be a szexuális és érzelmi életükbe, olyanokat, akikkel egy városban laknak (ez inkább a fiúknak megy)

2) valamelyik fél ráébred (általában a nő), hogy beleszeretett a másikba, és elkezdődik egy huzavona, hogy miért nem költözhetnek ugyanabba a városba... ebből leggyakrabban szintén szakítás lesz, mert nem véletlenül nem ugyanabban a városban laknak

Persze van kitörési lehetőség, ha nagy a szerelem. Ki lehet azt bulizni (kompromisszumokkal), hogy egy városba költözhessenek, végtelen türelemmel és szerelemmel ki lehet várni amíg a másik szakít a párhuzamos kapcsolataival, vagy meg lehet erőszakolni magunkat és el lehet titkolni, hogy beleszerettünk, és reménykedünk, hogy egy nap ő is igy fog érezni (és közben elviselünk bármi mást, más bnőket, stb)

A kis tüzeket a szél kioltja, a nagyokat még jobban felkorbácsolja... Ugyan ez a szitu a szerelemmel és a távolsággal is...:)

üdv 25/L