Ti mit tettetek volna a helyemben? Bővebben lent

Nos, 3 éve voltunk együtt a párommal, amikor is, jött az érettségi. Én akkor voltam 18 éves. Fiatal és kétségbeesett. Egészen addig határtalanul szerettem a páromat, aki viszont szeretett engem. Minden tökéletes volt. ...Túl tökéletes.

Napról napra kezdtem bizonytalan lenni a jövőnkkel kapcsolatban. (Elterveztük, hogy szeptembertől közös koliszoba, egy város, ugyanaz az egyetem, stb..)

Féltem, hogy ha nem élem ki a fiatalságomat, akkor később bánni fogom.. (Tudom, makacs, és önfejű voltam, de akkor így gondoltam.)

Lement az írásbeli, egyik legjobb fiú barátommal kezdtem egyre közelebb kerülni.

Sokkal másabb volt minden, amikor vele voltam.

Próbáltam elzavarni a gondolatot, hogy bármi is legyen a haverom és köztem, ezért elmentem a párommal nyaralni egy hétre.

Azonban az az egy hét nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem/tük.

Folyton veszekedtünk, mindig feszült volt a hangulat.

Nyaralásunk után másfél héttel szakítottam vele.(augusztus)

Fájt, de akkor úgy gondoltam, hogy ez lesz a legjobb mindkettőnknek.

Szakításunk után a haverommal barátság extrákkal- féle kapcsolatot ápoltunk, ám nekem mégis űr tátongott a szívemben..

Akármennyire próbáltam elfelejteni az exemet, egyszerűen nem ment..

Szeptember vége- október eleje körül elkezdtünk újra találkozni, ám mint kiderült, ő is elkezdett egy másik lánnyal olyan kapcsolatot ápolni, mint én a "haverommal".

Ez nekem a vártnál roszabbul esett, szinte összetörtem.

Október végén egy este átbeszéltük a dolgokat, és arra jutottunk, hogy újrakezdjük.

Én megszakítom a "haverommal" a kapcsolatot, Ő pedig a lánnyal.

Aznap estére rá pár napra, suli után gondoltam főzök neki vacsorát, viszek neki sütit meglepiből (2 külön koliba voltunk)

Felhívtam amikor a kolija előtt voltam, ám nem vette fel.

Furcsa is volt, hogy órák óta nem aktív Messengeren. (Elmondása szerint alszik)

Körülbelül fél órán keresztül hívtam, de nem reagált.

Majd felvette

... Az ember legroszabb rémálma vált valóra.

..A lánynál volt

Sokkot kaptam és majdnem össze estem.

Szörnyen fájt..

Megvártam hogy visszaérjen a koliba (más városban volt), majd közölte velem, hogy semmi nem történt, utoljára találkoztak, és még aznap elakart jönni a kolimhoz, hozzám.

Nyilván próbált hülyének nézni :)

Rá pár napra kiderült, hogy lefeküdtek, és hogy a lánynak (miután elküldtem melegebb éghajlatokra) azt írta, hogy "Remélem mostmár békén fog hagyni" (úgy állította be, hogy én zaklatom ^^")

Továbbá mint kiderült, a munkatársainak is elhordott minden alja k*rvának, és régi lány-ismerőseivel vette fel a kapcsolatot újra, annak köszönhetően, hogy sajnáltatta magát, hogy én miket csináltam. (elég durva ferdítésekkel)

Az egész kalamajka lemenete után újra elkezdtünk beszélni (én már nem fűztem az egészhez semmi jót..) és kiderült, hogy a lány (akivel kavart) úgy gondolja, hogy exem még mindig engem szeret, és nem tud elfelejteni.

Amikor pedig mondtam neki, hogy engem akar e, vagy azt a lányt, sok ideig hezitált..

-Szerintetek ha engem "választ", próbáljam meg vele újra?...

(ne haragudjatok, ha nagyon összeszedeteten.. ><)