Miért zavarja egyes férfiakat, ha a barátnőjük is sikeres?

Csak kíváncsiságból kérdezem, leültetek és megbeszéltétek, hogy szakítototok, mivel te sikeres vagy és ő nem ilyen nőt szeretne?

Én úgy gondolom, hogy ez a szituáciò inkább a másik iránybòl igaz. A nők könnyebben választanak olyan hivatást, amihez kedvük van, akkor is ha nem lehet belőle megélni. Én például szívesen lettem volna tanár, de szerencsére elégszer elmondták pályaválasztás előtt, hogy abbòl nem lehet normálisan megélni. Szüleim példája tényleg klasszikus, apukám megkereste pénz nagy részét, anyukám meg a gyermekneveléssel foglalkozott. És ez nem azt jelenti, hogy ő bármennyivel is kevesebbet dolgozott volna. Napi 8-9 òra majd iràny haza, és jöhet az otthoni munka.

Egyik volt barátnőmmel azért szakítottam, mert volt egy erős elszòlása, még a kapcsolat elején. Azt mondta, idézem: én már általános iskolában eldöntöttem, hogy òvònő szeretne lenni. A férjem pedig valami mérnök lesz vagy orvos, mert valakinek pénzt is kell keresni.

Tényleg rengetegszer eszembe jutott ez a két mondat, nem tudtam kiverni a fejemből. Tehát ha én nem keresnék jòl, akkor ő most nem is lenne velem?

Mindegy is, azòta megnősültem, a feleségemmel körülbelül ugyan annyit keresünk, és az a helyzet, hogy ez így van rendjén. Hogy vettünk volna házat ha ő nem keres jòl, hogy mennénk el ide-oda nyaralni, meg kikapcsolòdni, ha azt mind nekem kellene kifizetni? Hát elmondom, sehogy. Persze tudnánk venni egy 50 négyzetméteres panelt a külvárosban, és fizethetnénk 20 évig a hitelt.

Szumma szummmárum szerintem ha valaki ésszerűen belegondol, akkor az egòja nem lehet olyan nagy, hogy inkább lemond az életben egy csomò lehetőségről azért, hogy a párját eltarhassa, mert ez a vágya...

A kérdésből nekem inkább az jött le, hogy fiatalok vagytok, még csak most kezdődik az a bizonyos másik élet, amikor már nem az tölti ki a napjaitokat, hogy megtervezitek, hogy este hol rúgjatok be a haverokkal. Nem ő volt az igazi, ennyi a történet, nem több.

"Egyik volt barátnőmmel azért szakítottam, mert volt egy erős elszòlása, még a kapcsolat elején. Azt mondta, idézem: én már általános iskolában eldöntöttem, hogy òvònő szeretne lenni. A férjem pedig valami mérnök lesz vagy orvos, mert valakinek pénzt is kell keresni."

Ehh, ez egyáltalán nem olyan ritka, mint gondolnád.

Mindig egykorú barátnőim voltak (1-2 évvel fiatalabbak), és jellemzően ilyen nőkkel is randiztam.

Sokszor felmerült az ismerkedés, vagy a kapcsolat elején az, hogy bizony a nőnek vannak elvárásai, a férfinek legyen jó munkája feltétlen, és például lakása, vagy kocsija, vagy megtakarítása (sokszor nem is "vagy", hanem "és" a kapcsolat), mert ugye stabil családot arra lehet alapozni, ha nem lóg ki a fenekünk a gatyából (ez tök jogos).

Aztán egyszer elkezdtem visszakérdezni az ilyen legyen a férfinek ez+az a munkától a lakásig, dolognál, hogy neki mi van? Mert azt láttam, hogy neki bizony semmi, se lakás, se megtakarítás, semmi, pedig ő is ugyanúgy diplomás mint én, ő is ugyanannyi idős mint én, legalábbis gondolom nem az az 1-2 év előny jelenti azt, hogy nekem van lakásom, neki nincs, még az önerő negyede sem hozzá.

Ilyenkor mindig jött az, hogy ő olyat akar csinálni, amit szeret, meg önmegvalósít, meg fontos, hogy élvezze a munkáját.

És persze, én milyen smuccig anyagias vagyok, hogy ezt felvetem, hát hogy fogom én eltartani, ha majd gyerekünk lesz, és ő nem fog semmt keresni.

Egy sem értette meg, hogy nekem nem az a gondom, hogy mi lesz, ha a gyerek mellett nem tud pénzt keresni, hanem azt nem értem, hogy amig miért nem sikerült pént félretennie, célokat megvalósítania.

Én azt gondolom jobban örülnék annak, ha a párom hasonló keretek között keresne mint én, de sajnos eddig ez egyszer fordult elő, így már annak is örülök, ha a párom legalább nem tőlem várja a toronyórát lánccal.