Ő változott meg, mégis én alkalmazkodjak, ha nem akarom elveszíteni?

Az, hogy nem akarsz gyereket nem fog változni. Ezt teljesen biztosan tudom neked mondani. Aki már huszonévesen tisztában van vele, hogy irtózik a gyerek gondolatától annál ebből sosem lesz igazi vágy a gyerek után. Bizros rá lehet tukmálni de a gyerekvállalást hatalmas nyűgként fogja megélni. Akinek nem minden vágya a gyerek annak soha nem szabad bevállalni. Sajnos túl sok rossz példa van amikor valaki nem igazán akarja a gyereket és bele is rokkan ebbe, ez meg persze a gyerek lelki egészségén csattan.

Beszélgess el vele mégegyszer, tisztázd le előtte, hogy te soha nem fogsz gyereket vállalni, nincs olyan ami miatt a véleményed változni fog. Ő meg eldönti, hogy együtt tud-e ezzel élni vagy nem.

Az is sokat segíthet a dolgon ha átbeszélitek a motivációkat amik miatt gyereket akar. Simán lehet, hogy ő valójában nem gyereket akar, csak ezt látja maga körül vagy úgy érzi keveset ért el eddig, bizonyítani akar vagy bármi. Sajnos sokan vállalnak úgy gyereket, hogy valójában nem a gyerekre vágynak, csak néhány előnyre ami jár a gyerekkel. Simán lehet, hogy rájön, hogy ő sem gyereket akar valójában hanem valami mást.

Te vagy a férfi?

Huszonéves első felét taposó nőtől még elképzelhető, hogy simán megérhet az anyaságra, itt most ez történt már ha tényleg te vagy a férfi). Ugyanakkor nagyon kevés férfi van aki huszonévesen akarna gyereket, szóval a te reakciód is érthető már ha az elméletem még mindig helyes és te vagy a férfi :) )

Áh akkor kuka az elméletem (2-es vagyok) :)

Jajj 2 évesen én olyan messze voltam a gyerektémától, mint Makó Jeruzsálemtől. Kb 28-29 környékén éreztem azt először, hogy vagyok annyira felelősségteljes felnőtt, hogy a gyereknek megfelelően tudnék megadni minden alapvető dolgot. Szóval szerintem nem feltétlenül nincs benned vágy gyerek iránt, csak nem érettél még meg rá. Szerintem még pár évet nyugodtan kiélvezhetnétek a kettesben töltött életet, nem hiszem, hogy gond lenne.

23 évesen meg megnézném azt a srácot, aki gyereket akar :) akkor nagy volt a szája, ennyi :)

31N

Írtam egy szép hosszú választ,de el....

Röviden: Szakítanék,20 évesen szinte tiniként lettél a barátnője. Soraid közt azt látom,(első komoly párkapcsat szindróma) félsz,hogy nincs nála jobb.

Most őt korlátozod,magadon kényszert érzel. Mind a ketten 100000%ig jól gondolkodtok. 25 évesen nem gond ha nem akarsz még babázni. 28 évesen ő gyereket szeretne ez is normális dolog.

Amit sejtek nálad nem élted ki magad. Tudod es jól tudod,hogy egy gyerek sok lemondás ,komoly felelősség. Rossz példa, de mint a supermarió,ha az első szintről nem teljesítettél mindent,akkor nem léphetel a másodikra. Gyerek új fejezet az életben.

Párod gyerekre vágyik,unni fogja azt az életet,amit te élvezni.

Butaság de sok buta lány megteszi,szüla pasinak. (Gyerekkel pasit megtartani). Esélyes a szülés utáni depresszió...börtönként éled meg az anyaságot, a gyereket pedig ellenségként látod.

Szia! Én 9 éve vagyok kapcsolatban, 25 vagyok én is(lány). Szintúgy nem annyira szeretnék még gyereket, sőt néha úgy érzem, hogy soha. De máskor meg úgy érzem, hogy majd 30 körül 1- 2 gyerek talán.

Én is félek a szüléstől, a felelősségtől. De párom ezt tudja és tiszteletben tartja. Ő 24.

Szerintem beszélj vele, mond el, hogy te még most nem vagy abban biztos, hogy bármikor is szeretnél. Azt is magyarázd el neki, h még nem érzed magadat készen. Ez a gyereknek lenne a legrosszabb szerintem - persze nem minden esetben. De te is jobban viselnéd a terhességet és a szülőséget ha felkészülten állnátok neki. Ha ezt nem érti meg és ráderőlteti, akkor apaként a gyerekkel is olyan tipikus rossz apa/ rossz példakép.

Mondd meg neki h lehet fogsz majd akarni, de valószínűleg nem. Ha ezt nem fogadja el, akkor kb vége sajnos. Te tested, te lelki állapotod a tét.