Hogyan szakítsak a barátommal, hogy ne fájjon neki se és nekem se túlságosan?

Nagyon nagy szerelem volt a miénk, 4 éven át tartott. Először ő hagyott el, egy másik lány miatt de aztán mégis össze gabalyodtunk újra, immár egy éve. Akkor még közép iskolás voltam, semmi terv nélkül, hogy mi lesz belőlem, a mának éltem. Mára főiskolás vagyok és sokkal komolyabb terveim vannak, mint neki. Soha nem zavart, hogy ő "csak" egy szakmunkás, nem is az a baj, hanem az, hogy teljesen más az életfelfogásunk. Én az a típus vagyok, aki mindenre gondol, gyűjtöget, tartalékol, 2x megfontolom mielőtt kiadom valamiért a pénzt, szeretem az irodalmat, stb. Ő inkább az a herdáljuk el a pénzt és játszunk a számító gépen típus. Ez egy probléma, amit még meg is lehetne oldani, de van egy másik. Úgy érzem (és akár mennyire küzdök ellene), hogy az érzelmek elmúltak. Hiába szenvedek már egy fél éve, már oda el jutottam, hogy nem szexelünk, mert nem bírom, de mindig kitalálok valami, de nem azért mert köcsög vagyok tényleg nem, hanem mert nem bírom. Minden este sírok, nem akarom bántani, mert ő olyan kedves hozzám. Eddig neki nem kellettem, most meg fordult a kocka, még csak 19b vagyok, soha nem szakítottam, rajta kívül nem volt más barátom, ő volt nekem az első, a nagy szerelem. Mit tegyek? Hogyan oldjam meg? Hónapok óta szenvedek és sírok. Eldöntöm, hogy megmondom neki, de ha meglátom a nagy zöld szemeit nem vagyok képes rá. Minden este más pasikkal álmodok, és tudom, hogy ez is azt jelzi, hogy másra vágyom, de nem tudom őt magára hagyni, mert ha valami baja lesz bele halok. De nekem is csak egy életem van és felettem is telnek az évek, könyörgöm aki tud valami okosat megvetés nélkül mondjon, mert már nagyon szomorú vagyok, mert annak ellenére, hogy nem szeretem már úgy nagyon fontos neke, és örökké ott marad egy kis darabja a szívemben.