Egy házasság lehet olyan évek múlva mint az elején volt?

Valóban számonkérés, szemrehányás történik vagy csak te észleled így? Teljesen jogos, ha a párod jelzi feléd, hogy megváltoztál kicsit rosszabb irányba és hiányzik neki az az ember, akibe anno beleszeretett. Mindannyian változunk de nem szabad hagyni, hogy elsárkányosodjunk idővel, mert az valóban megtudja ölni a szerelmet.

Párod lehet, hogy épp most próbál egyértelmű jelekkel utalni arra, hogy rendbe kéne hoznotok a kapcsolatotokat és ez szerintem pozitív dolog. Jobb lenne, ha egyik napról a másikra csak szakítana és menne?

Gondold végig egyedül, hosszasan, hogy milyen voltál az elején és miben vagy mást most. Illetve, hogy párod miképp változott az idők során. Érdemes ezekbe néha belegonodolni, mert az ember észre sem veszi sokszor, hogy mennyire hárpia lett a kapcsolat alatt.

És ezt nőként mondom, mert én is időben észrevettem, hogy gond van velem, mikor párom nekem is jelezte, hogy anno teljesen más személyiségem volt. Szólt, átgondoltam, igaza volt és rengeteget foglalkozom önismereti dolgokkal (könyvek, videók, meditáció), hogy az az ember maradhassak mellette, akibe ő beleszeretett.

22L

Azért jössz össze valakivel mert imádod amilyen. Nyilván ha már nem ugyan olyan akkor teljesen jogos ezt számon kérni. Ha az elején olyan lett volna össze se jössz vele.

De ahol ennyi sérelem meg veszekedés van ott mi a tökömnek vagytok még együtt? Ez egyértelműen nem egy működőképes kapcsolat.

Simán lehet egy 40 éves kapcsolatban is fülig szerelmesnek lenni és közel ugyan olyan kapcsolatot fenntartani mint az elején. De ehhez az kell, hogy olyannal gyerek össze akivel nincsenek ilyen komoly ellentétek, amik meg esetleg vannak azokat normális kommunikációval meg tudjátok oldani veszekedés helyett. Ahol veszekedés van az halott ügy lesz.

Tudod, le lehet redukálni a kérdést, ilyen adok-kapokra, és igazad is van... csak éppen nem vezet sehová.

Ez a tüske őrizgetés pedig idővel váláshoz fog vezetni, mert csak gyűlik a seb és lesz egy pont amikor nem bírod tovább. Most még bírod, ez csak több lesz, ha nem tanultok még végre beszélni és tenni a másikért.

Fel lehet róni a múlt hibáit és strigulázni, de ha elfogy a hely... akkor ébredsz rá, hogy már (most) húzzátok csak egymás idejét!

Üljetek le, mond el neki a sérelmeid, beszéljétek még mit tudtok tenni, hogy mindenki jól járjon. Ha ezt nem sikerül véghez vinni... akkor már ketyeg az óra nektek...

Bár a 2. válaszolónak igaza van valahol, szerintem az idő előrehaladtát, a közösen megélt jó és rossz dolgokat nem szabad erőnek erejével elpalástolni, hogy mindenáron ugyanaz az ember maradj, mint 5-10-15-20 évvel ezelőtt voltál. Az ember ahogy öregszik, igenis változni fog, optimális esetben a párja vele együtt változik, ugyanabba az irányba, ugyanolyan mértékben, hiszen ugyanazok a hatások érték mindkettejüket, és optimális esetben ezek a változások a kapcsolat és a közös életük fejlődését jelentik. Én 21 éves voltam, amikor összejöttünk a férjemmel, nem azt mondom, hogy egy kis csitri voltam (egyébként az voltam), de az biztos, hogy a jelenlegi életünknek egyáltalán nem tenne jót, ha pontosan ugyanolyan lennék ma is, mint akkor, és meg is lepődnék, ha a férjem ezt várná el tőlem. Az más kérdés, ha esetleg azt a szenvedélyt, a lelkesedést, azt a bizsergő érzést várná el a kapcsolatunktól most így évekkel később, azt meg tudnám érteni, de hogy egyáltalán semmiben se változzak, ne reagáljak az engem ért ingerekre, az nem egy reális elvárás.

Viszont ez a dacoskodás a részedről, hogy "hát de ő is változott" biztosan nem célravezető. Ezeket a dolgokat, amiket mondasz, hogy bántottak, hogy ezek miatt lettél olyan, amilyen, igenis meg kéne beszélnetek, ki kellene vesézni minden ilyen rejtett sérelmet, hogy vagy megoldjátok, vagy túllendüljetek rajta, és ne a negatív érzelmek mentén változzon a személyiségetek a jövőben. Ha ezt nem teszitek meg, akkor akaratlanul is egyre inkább a rosszat fogjátok egymásban látni, ami végül az érzelmek kihűléséhez fog vezetni, akármennyire is szeretnétek megmenteni a dolgot.