Jogos lenne a kérésem, hogy összeköltözés előtt éljen külön a szüleitől?

Fúj, mit akarsz ilyen pasikától? A cselédje akarsz lenni? Az egy dolog, hogy elkényeztették. De lehetne benne annyi emberség, hogy nem használ ki téged.

Mi az, hogy nem tudja ezeket a dolgokat? Nem tud elmosogatni, vagy csinálni pár szenyót, tükörtojást? Na neeee! Egyből dobnám az ilyet. Semmi, de semmi esélyt nem adnék neki. Gondolom a kapcsolatba egy kis szexen kívül semmit nem tud adni.

Megkérheted, csak épp szarrá sem mész vele. A mentalitása nem fog változtatni pár hónap. Elmondjam mit fog csinálni? A kaját rendeli, a szennyest hazahordja hetente, egész héten egy tanyérból eszik, higy ne kelljen mosogatni, a lakás még egy hónap után úgy fog kinezni, mint egy disznóól. Vagy esetleg anyu átmegy néha kitakarítani, ha már nem bírja nézni a retket. Tudom, mert a bátyám ilyen volt, és nem sokat fejlődött, pedig már vagy 5 éve egyedül lakik. Mikor egyetemista volt, az első 2 évben egyedül lakott, utána költöztem oda én is. Akkor mondtam azt anyámnak, hogy vegyünk mosógépet! Tesóm két éven keresztül képes volt hetente hazahordani a szennyest, buszon, 60 km-rel arrébb!!! A mai napig tele van a fagyasztó mindig az anyám által készített kész kajákkal, amit csak ki kell olvasztani, mert főzni sosem szokott.

Nem külön kell költöztetni, hanem amikor ott van nálad, be kell vonni a munkába. Mondjuk ha te rakod elé a reggelit, akkor a végén mondd meg neki, hogy te kiraktad, ő pakol és mosogat. Küldd le a boltba bevásarolni, mondd meg neki, hogy teregesse ki a ruhákat stb.

De sok esélyt nem látok rá, hogy gyökeresen megváltozásd. Vagy magadra vállalod a házi cseléd szerepet, vagy keresel egy értelmes pasit.

Anyagiak szempontjából nem jogos, mert ez egy másik szemszögből úgy jön le, hogy egyfajta tesztelő/tanító célzattal egy csomó pénzt kidobatnál vele fölöslegesen. Ebbe épeszű ember bele nem megy, főleg ha bp-i vagy frekventáltabb városi albérletárakat nézünk...

Meg nem is ezen múlik tényleg. Tegyük fel, belemegy. Szerinted majd elkezd főzni és takarítani ezerrel? Nem. Kaját megoldja máshogy, hív takarítónőt, ennyi.

Nem fogod "megjavítani". Vagy elfogadod és magadra vállalod a házimunka 100%-át, vagy elköszönsz tőle.

Jogosnak jogos lenne, csak sajnos teljesen haszontalan. 3-4 hónapig kiválóan el lehet élni rendelt kaján, szendvicsen, minimális főzést igénylő ételeken (virsli, zacskós leves, instant szószos tészta?), műanyagtányérokkal, mosodával, új csomag alsógatyákkal, anyuhoz hazahordott mosással, takarítás nélkül vagy minimális takarítással. Csak a saját igénytelensége és lustasága szab határt annak hogy mennyire tud ellenállni.

Tapasztalataim szerint normális emberekben úgy 20 éves korukra legkésőbb megjelenik az önállóság valamilyen vágya. Nyilván nem mindenkinek adatik meg hogy elköltözzön ilyen korán, de legalább abban megmutatkozik hogy kitakarít maga után, nem érzi már kényelmesnek hogy az anyja pakolgatja a koszos alsóneműjét vagy törölgeti a port a szobájában, esetleg felmerül benne az igény hogy mást, máshogy egyen mint a szülei és erről gondoskodik magának.

Ha benne ez 30 éves koráig fel sem merült (ismétlem, nem a különköltözés, de legalább annyi hogy ha azzal kel fel hogy rántottát akar reggelizni akkor kimenjen a konyhába és megsüsse ahelyett hogy anyucira vár), akkor nem fog 3 hónap alatt megtanulni háztartást vezetni. Úgy fog élni 3 hónapig mint a 18 éves kollégista fiúk, aztán összeköltöztök és át fogsz venni szép lassan mindent mert te jobban tudod, neked nem lesz elég a nappali közepét 3 hetente felporszívózni, a vasárnapi ebédről nem az az elképzelésed hogy instant ramen virslivel, és megunod hogy még a szemetet is csak akkor viszi ki ha háromszor kéred.