Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan NE legyek mindig a jobban szerető, nyakbamászó, túl ragaszkodó fél a kapcsolatban?
Mindig ez van. Minden korábbi és a jelenlegi kapcsolatomban is ugyanaz a séma van. Egyszerűen egy szeretetbomba vagyok, folyamatosan igénylem a simogatást, puszilgatást, ölelgetést, a beszélést, az érintést. De tényleg, kb nonstop.
Ez eleinte mindegyik páromnak tetszett, az első 2-3 hónapban tepertek és imádtak, utána mindig alábbhagyott és én lettem a nyomulósabb fél.
Félre értés ne essék, imád a párom. Én is őt. Kedves, bújik, bókol, de azt érzem nekem sosem elég semmi. Őt meg nem akarom idegelni. Minden gondolatom körülötte forog, mindig tervezek, mindig aggódok, hogy mi lesz velünk xy év múlva, folyamatosan vele lennék.
Tudom, hogy ezzel megőrjítem, próbálok neki teret hagyni de konstans szükségem van rá. És ezt ők is mindig megérzik, hogy én folyamatosan a nyakukba lógok, emiatt távolságtartóbbak is lesznek idővel, amit totál megértek, NAGYON sok tudok lenni.
Mi az istent csináljak? Itt a járványhelyzet, nem tudok sehova menni, itthonról dolgozok, epekedve várom hogy láthassam végre a párom és ennyi az életem most. Nem tudom lekötni magam semmivel jelenleg.
Kérlek segítő tanácsokat adjatok, főleg olyan, aki volt már hasonló helyzetben és sikerült kinőnie ezt...
Köszönöm!!
21L, 2 éve együtt a jelenlegi párommal
Régen volt ilyen barátnőm! Az elején tetszett, főleg az egomnak. Aztán rájöttem, hogy csak a saját igényeit éli ki rajtam, ami idővel már idegesítővé vált. Aztán rájöttem hogy ő ilyen, és bárkivel ezt csinálta akivel együtt volt. Én meg igazából nem vagyok híve a 0-24-es állandóan együtt, állandóan összefonódva dolognak, és ez így együtt szakításhoz vezetett.
Ráadásul azt vettem észre, hogy kb. ennyi az életcélja. Szeretve legyen mint az állat, állandóan mindenhol, minden körülmény között ki legyen mutatva. Sokszor cikinek is éreztem.
A végén már sértőnek is éreztem, mert ez valahol pszichés zavar, ez a "szeretet bomba" nem a szeretetről szól, hanem a beteges szeretet sóvárságról... azaz nem az ÉN személyemnek, karakteremnek, hanem az övének, hogy ez az érzés ki legyen elégítve! Ha nem én vagyok hanem más, akkor az kapja ugyanezt a dózist. Soha többé ilyet!
Apropó! Ez a beteges "szeretet" valójában a tökéletes semmiért járt, mert már nem vittem sehova, nem vettem neki semmit, nem kedveskedtem stb. Persze akkor is egy ultra sztár voltam. Na jó, a h*lyék meg a másik oldalon vannak...
Szereted a munkádat? Szereted a lakhelyedet? Elégedett vagy az anyagi helyzeteddel? Vannak más szeretteid?
Én akkor voltam ilyen 'függő', amikor szétesett az életem, és semmi más területen nem találtam csak csalódást, fájdalmat, bizonytalanságot.
A munkámat szeretem, az otthonomat nem. Költözni szeretnék májusban itthonról, mert nem érzem jól magam az itteni légkörben.
Párommal eddig az anyagiak miatt nem költöztünk, mindig elég rosszul fizető munkáink voltak, nekem most van életemben először olyan munkahelyem ahol nem 150et keresek, hanem a dupláját.
Viszont ezen filózok, hogy érdemes-e kettőnknek költözni, vagy előbb menjek egyedül és próbáljam összeszedni magam... nekem annyi hobbim, elfoglaltságom volt anno... rettentően elhagytam a személyiségem mióta vele vagyok, belőle áll az egész életem, és nem miatta, ezt én csináltam. Elvesztettem önmagam..
Azért komoly, hogy itt páran pszichés zavarként állítják be lényegében a párkapcsolatot. :D
Ne az legyen már a normális, hogy a párunk a huszadik a sorban, és néha hobbiból kefélünk meg vigyorgunk egymásra, DE csak ha épp úgy van kedvünk..... :D
Komolyan, engem még mindig érdekel, hogy az ilyen párokkal mi lesz összeköltözés után. :D
Szerintem először költözz te magad.
Próbáld ki, milyen, ha szereted az otthonodat. Banálisnak tűnik, de nem mindegy, hogy milyen környezetben pihensz és alszol. Ha lesz még egy dolog, amit szeretsz az életedben, nem fogsz talán annyira görcsösen ráfüggeni.
15: az egészséges párkapcsolat NEM arról szól hogy teljes mértékben a másik ember az életünk, hogy sose elég a szeretetkifejezése és hogy nincs saját életünk hanem folyamatosan azon gondolkozunk hogy mi lesz évek múlva és mi lenne ha vele lennénk most. Ez egy kényszeres viselkedés ami mind a kérdező párjainak, mind a kérdezőnek szenvedést okoz. Ha normális viselkedés lenne akkor nem született volna meg ez a kérdés és nem akarna tőle megszabadulni a kérdező.
Kérdező: ezt nem "kinőni" kell hanem feltárni és feldolgozni, ezt pedig nem a gyk-n fogjuk megoldani.
#17
A függőség nyilván nem egészséges, de ez a hozzáállás se normális szerintem, hogy ne szeresse annyira(???) meg ne akarjon vele együtt lenni sokat, mert kell a KüLöN tÉr. Mármint érted, nincs ezzel baj,ha valakinek külön tér kell, de akkor minek erőltetni egy párkapcsolatot?
Ismét megkérdezem: az ilyen párokkal mi lesz később? Sose költöznek össze, mert úristenke, akkor minden nap látni kellene a másikat? Vagy az lesz mint pár ismerősömnél, hogy állítólag együtt élnek, de végül alig 1-2 estét töltenek együtt? Kedvencem az a pár, akiknek "kell a tér", ezért ha bármelyikük beteg lesz (értsd: nátha szinten) akkor cuccol is haza a szüleihez 2-3 hétre. Mert fontos a szabadság és az "én-idő". :DDD
Én a kezemet adnám egy ilyen ragaszkodó lányért :)
Életem végéig képes lennék egy ilyen lányért megőrülni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!