Jobb lesz majd idővel?

Egyrészt teljesen normális, ha 19 évesen nem akarod leélni az életed ugyanazzal a fiúval 2 év járás után, ezért a szakítás egyértelműen jó lépés. Igaz az is, hogy sajnálatból nem horgonyozhatsz le senki mellett ennyi idősen. Nem kell, hogy bűntudatod legyen, nem vétettél. Ameddig nem házasodtok össze, addig nem bűn a szakítás (hogy azután baj-e, az külön kérdés, most skippeljük). A szakítás ilyen: fáj, gyakran mindkét félnek. Ebben az időszakban, amikor az ember még "válogat", egy kicsit "önzőnek" kell lenni, abban az értelemben, hogy becsülni kell magunkat annyira, hogy a "majdnem jó" pár nem "jó" pár, tehát "majdnem jó" kapcsolatokat nem táplálunk.

A későbbiekben azonban ha találsz egy tényleg jó párt, akkor ne szakíts vele azért, mert a szerelem, a kezdeti fellángolás elmúlt. A kezdeti formájában el fog múlni, bárki legyen is a partner. De ez nem baj, mert jó esetben lesz helyette valami mélyebb, őszintébb, állandóbb vonzalom.