Problémák az összezártság miatt?

Miért nem használsz fülest?

Amúgy nem értem az embereket, én eddig is home officeban dolgoztam. Kb mindig itthon voltam. Semmi probléma nincs ezzel.

Felteszem a fülemre a zajszűrős fülest és kész. Zenét hallgatok, videót berakom a háttérbe, és úgy dolgozom. FElőlem éghet is a ház, engem nem fog érdekelni, ha leültem a gép elé.

29 négyzetméteres lakásban vagyunk.

Nem unjuk egymást egyáltalán, mióta együtt vagyunk, úgy élünk, mint két barát, aki itthon és odakinn is együtt csinál és valósítható meg minden hülyeséget. Soha egy emberrel nem tudtam ennyit beszélni és ennyi dolgot csinálni.

Ha home office van, külön szobák nélkül is el tud vonulni mindenki a saját íróasztalához.

Feltalálták a fülhallgatót is.

Vannak összezörrenések, de azért megvagyunk, nagy a lakás. Nehogy már ne lehessen ennyit kibírni :)

Viszont úgy tudom Kínában megnőtt a válások száma a karantén miatt :DD

Ezért sem szabad ilyen kis cella-méretű lakásban élni. Aki ezeket megtervezte az egy nagyon gonosz valaki lehetett aki a rózsadombi villájából el sem tudta képzelni milyen szarok ezek a cella-lakások, avagy "cellakások". De még ha a "hetvenes évekbe jóú az" (nem, akkor sem volt "jóú"), legkésőbb a gengszterváltás után el kellett volna kezdeni ezeket szépen letarolni és normális nagyságú és jól hangszigetelt házakat építeni.

Le a panelházakkal.

Le a gangos bérházakkal.

Le a prosztó vidéki kunyhókkal és putrikkal.

Le a sorházakkal.

Úgy éltek, mint egy cellában a rabok, erre is találták ki az undorító panelházakat, embertároló konténerek ezek, nem lehet bennük jó közérzettel lenni sokáig. Kivételt képeznek a '80-as évek végén készült "már nem panel" társasházak, illetve a jobb minőségűek amik a módszerváltás után épültek. Azok sokszor rendben vannak.

De a beteg lelkületűek által megtervezett 70-es évek panelházak és az állapotukban még rosszabb Horthy-érás gangos bérházak undorítóak.

#7

Egyedül bőven elég az is, ez így igaz, de ha már többen vannak akkor fejenként kell annyi és lehetőleg fallal, és valamilyen szintű hangszigeteléssel elválasztva.

Engem megőrjít... az én munkámat nem tekinti fontosabbnak, mint a sajátját, így minden nap teljesen ledöbben azon a mondatomon, hogy "amit találsz" arra a kérdésre, hogy mi a reggeli vagy a vacsi. Mert neki nincs annyi ideje, hogy összedobjon egy szendvicset, bezzeg én. Ebédet főzök... De abból is csak a baj van. Mert neki van egy sorrendje a fűszereknél, ami KELL, mert KELL KELL KELL!!! Az nem érdekes, hogy nekem a létrát minden alkalommal ki kell hoznom a raktárból, felállni lábujjhegyre és pipiskedve kiszedegetni a fűszereket a legfelső polcról minden főzéskor. Ebéd után meg ellenőrzi a dolgokat (szintén létrán, ugyanolyan magasak vagyunk) és pufogva, bosszankodva kiszed mindent és újrapakol, mert szerinte kupis vagyok és nem raktam vissza jól. Erre van ideje. Ahogy arra is, hogy munka közben bekapcsolja a konzolját és játsszon néha 30-60 perceket, de ha én előveszek egy füzetet + könyvet a munkámhoz (most tanulom az egyik programot, amit használnom kéne), akkor már összeszorított foggal idegben van, mert kupis vagyok!

Ez alapján azt hihetné az ember, hogy ő valami tisztaságmániás, de nem, hetekig bent rohad a tányérja, ha ő csinálta meg fáradtságosan a kajáját és nem én. De jajj akkor, ha ebéd után ő mosogat, mert onnantól kezdődik az, hogy valójában MINDIG ő mosogat a háztartásban és milyen jó dolgom van, a kajakészítésen kívül nincs más feladatom, ő csinál mindent...

Szintén kicsi a lakás, amint vége ennek a vírus-mizériának újraértékelem a kapcsolatot.