Szerintetek ez szerelem vagy csak ragaszkodás?

A párommal nagyin jól kijövünk. Mikor nem veszekszink mindig meg hallgatjuk egymást számíthatunk egymásra. A kisebb veszekedéseket is meg tanultuk másképp kezelni. Viszont van mikor egymást okoljuk,es olyanokat mondunk egymásnak amivel tudjuk hogy meg bántjuk egymást, csak mert nekem vagy neki nem tetszik valami. Vannak esetek mikor jobban belegazolunk egymás lelkébe aztan eltavolodunk egymástól olyan szinten mintha idegenek lennenk. Olyankor egyáltalán mintha nem figyelnenk egymásra ha el mondjuk egymásnak mi zavar csak a saját sérelmeinket nézzük ahelyett hogy Meg hallgatnank egymást és le állnak. Megy a dobalozas az üvöltözes és végeláthatatlan vitatkozá. Mire már olyan szinten bele vagyunk fáradva hogy nem hallgatjuk egymást mert mindent magunkra veszünk és fel kapjuk a vizet mindenre ha valami olyat mondunk egymásnak. Hosszas veszekedés után végre normálisan meg tudjuk beszélni mikor kicsit megnyugszunk

És olyankor else hiszem hogy ezt csináljuk egymással pedig szeretem. Ő is engem meg is olyankor úgy érzem hogy nem szeret ő sem. Mert meghallgatna és még válogatná hogy mit mondd.

Szerintetek miért van ez a viselkedés külső szemmel erre mit mondanátok?