Érdemes hosszútávon tervezni egy olyan férfival akiért külsőre nem vagyok oda, és részemről nincs olyan nagy szerelem?

Nekem volt egy ilyen kapcsolatom. Nagyon jól megvoltunk, de az igazi kémia mindig is hiányzott. A szex amúgy működött, ha él kezdtük, akkor ment, de magamtól szinte sosem kívántam meg. Viszont minden tekintetben nagyon jó társ volt. 8-9 év után untam meg, amiben elég erősen közrejátszott, hogy mégis mertem valaki mást. Végül szakítottam, és belekerültem egy olyan kapcsolatba, ami után az előző iszonyatosan felértékelődött. Nem volt nap, higy ne jutott volna eszembe az exem, a rengeteg szuper dolog, amit együtt csináltunk és a sok kisebb-nagyobb dolog, amit értem tett. Végül az új kapcsolatból is kileptem, mert az abszolút nem felelt meg az elképzelésemnek. Őszintén szólva ezerszer megbántam a korábbi szakítást.

Aztán végül találkoztam egy olyan emberrel, aki minden téren tökéletes. Ugyanazokat adja, mint a hosszú kapcsolatom, de a kémia is megvan.

Ebből a sztoribol pedig olyan tanulságot vonsz le, amilyet szeretnél :D

Elég szerencsétlen helyzet :(

Mennyire fontos számodra a családalapítás? Vágysz gyerekre, szeretnél mindenképp? Talán itt ez a leglényegesebb kérdés. Mert ha igen, akkor a helyedben nem ugrálnék. Hiszen ha holnap találkoznál "az igazival" - amire lássuk be, elég kicsi az esély -, még akkor is idő, mire eljut a kapcsolat odáig, hogy gyereket vállaljatok. Legalábbis én nem tartom bölcs dolognak az ilyen "x hónap után már nem volt kérdés, így hát belevágtunk" történeteket... Írod, hogy jól megvagytok, van egy szoros barátság, amikor szexeltek, az nem rossz - ez így szerintem egy elfogadható alap. Nyilván lehetne jobb, szebb, de sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy időben vagy egyáltalán bármikor összejön neki.

Sajnálom egyébként, valahol ez annyira szomorú, hogy van, akinek szerencséje van, és fel sem merül, hogy ilyeneken kelljen gondolkodnia, más meg rágódhat, hogy melyik döntés a jobb, és nem ritkán miután meghozott egy döntést, alakította valahogy a dolgait, az élet "pofán csapja" és útjába sodorja azt, akit bezzeg addig cs.szett...

Ha jo a szex,megvan a vozodas.

A tietek igazan jo kapcsolat,h nincsenek heves erzelmek es megis jol erzitek magatokat egymassal.

Nehéz erre korrekt választ adni. Aki megtalálta élete szerelmét, az merőben másképp látja ezt a kérdést, mint a többség, akik leragadtak valahol a "jobbat úgysem találok" út mezsgyéjén. A nevelt lányom ebben a cipőben járt. 15 évig élt együtt a világ legjóravalóbb palijával, akibe azonban sohasem volt igazán szerelmes. Remekül elvoltak, egy rossz szó nem érhette a kapcsolatukat, míg 40 éves borult a bili, és a lány nem bírta tovább. Tudod, időről időre jönnek olyan korszakok az ember életében, amikor számvetést tart; mi az, amit elért, merre halad, valóban ezt akarja-e, stb. Az egyik ilyen korszak jellemzően 40 év körül köszön be. És akkor még nem beszéltünk arról, mi történik, ha a nagy Ő kerül képbe? Mert ez a veszély fennáll ám! Ilyenkor szokott a meglett családapa "megbolondulni" és minden addig elért egzisztenciát felrúgva összecuccolni a bérszámfejtő Gizikével, vagy a tisztes házasságban élő, többgyermekes addiktológus főorvos asszony megszökni az osztályán ápolt alkoholista hajóskapitánnyal. (Azért ezeket említem példaként, mert ezek az én környezetemben valóban megtörtént esetek voltak.)

Szóval mindenképpen lutri. Én csak azt tudom, hogy a magam részéről nem tölteném olyan ember mellett az időmet, akit nem szeretek, és aki nem szeret. Mert a szerelem fenntartható! Évtizedekig is.

Tökre szeretem mások élettapasztalatait, döntését olvasni.

Egyébként saját meglátásom ( én 29/N vagyok most): nem értem, miért mondjátok, hogy 40 felett lehetetlen normális kapcsolatot találni..

Én sok olyat látok- ahogy írja pl Miquel is-,de pl a fodrászom is a vendégei által- akik 40-es éveikben válnak, akár gyerekkel.. Simán újrakezdik emberek, akár 20 év házasság után is!

Ráadásul mondjátok itt, hogy inkább lépjen le, mert később nem lesz lehetősége.. Hát dehogy nem lesz. :) Jó oldala is van a mai világban, mégpedig pont ez: hogy lehet válni, és sokan is válnak.

Miquel: nagy igazság ez, a lányodhoz hasonlóan vagyok. 8 éves kapcsolat, a 7.évben többször majdnem szakítottam, de végül a másik ragaszkodása miatt is, és mert mindketten képtelenek voltunk kilépni, együtt maradtunk.

Én nem csapok be senkit: nagy szerelem nincs bennem, és ez önmagában nem baj. Helyette egy mély és erős kötődés, szeretet, barátság, biztos alapok vannak, amire lehet építeni.

Ami ellenben gond, az a kémia, szenvedély hiánya. Nekem is került elém 2 ember is, aki felborított belül az utóbbi 2 évben.. Nagyon erős vonzalom volt irántuk, de egyikkel sem léptem végül semmit. A párom iránti bizalom, meg értékek valahogy hiányoznak.

Én is szeretnék lassan családot, gyereket. A jó alapok megvannak.

Az utolsó vonzalmam egy 40-es pasi, ő akkor jött képbe, amikor szakítani akartam.. de én racionálisan felmérem az emberek jellemvonásait, talán borítottam volna is az eddigi életemet, az sem érdekelt, hogy van már gyereke (elvált).. De nem bízok benne, mert olyan stílusa van. (Meg pl az sem zavarta, hogy kapcsolatom van, elég kitartóan udvarolt sokáig, nem tudom elképzelni hogy hűséges lenne.)

Szó mi szó, mivel sokat gondoltam erre a férfire, gondoltam a szakításra, hogy toszta lappal kezdek vele. Dea megérzésem visszahúzott. És abban a pillanatban örültem, hogy lezártam vele. Teltek azóta napok, hetek/hónapok, de itt az alap probléma a szenvedély, kémia hiánya részemről. Ráadásul a barátok, akik hasonló miatt szakított.. hát hamar elhalt a nagy szenvedély, maradjunk annyiban.

Ezek nekem is olyan kérdések, amiket szinte naponta felteszek magamnak.

ÉS tudom az eddigiekből, hogy 40 éves koromban újra elő fognak jönni ezek a kérdések. De azt is tudom mostanra, hogy bárhogy döntök, bárkivel lennék: ezek akkor is előjönnének. :-) Az embernek középkorában simán előjön ez így is, úgy is.

Egyébként meg ha betoppan a nagy ő, -és meg is tudok bízni benne-, valószínűleg nem félnék lépni. - ha tényleg ő lenne a nagy ő, akiben az elejétől megbízok és megvannak a keresett értékek. Mert a nagy szerelem ilyen, ott nem lesz helye a racionaitásnak. Pont ezt írod te is, utolsó.

Lényeg a lényeg, hogy erre nincs jó válasz szerintem..

De azt n hidd el, hogy nem lehet lépni. Ennyi erővel minden 40-es temesse el magát. :) Sokan kezdik újra, aki akarja és meri.

Ez a te döntésed. Mindenki úgy él ahogy akar, csak ne verd àt a pàrod, ne hazudd neki azt, hogy ő életed szerelme mikor ez nem igaz. Légy őszinte, egyenes. Ha neki ez oké akkor semmi gond, de ne hazudj neki erről.

Én a magam részéről sose lennék annyira igénytelen, hogy egy ilyen langyos fos viszonnyal megelégedjek. Nekem ez nem lenne egy boldog kapcsolat.

Nàlam mindent vagy semmit alapon működik a dolog. Vagy igaz szerelem, külső- belső vonzalom, a nagy ő érzése, vagy ha ez nincs, akkor inkàbb szingli lennék. Sokàig így is volt. Persze próbàlkoztam, de évekig nem talàltam olyan férfit aki irànt szerelmet éreztem volna.

Végül 10 éve megtalàltuk egymàst életem pàrjàval😊❤️

Majd szerelmes leszel és dobod, hidd el, én ugyanezt átéltem. De sose hazudtam neki szerelmet. Azt mondta, ő se szerelmes és a szerelem nem fontos. Hát nekem fontos volt. Sose bántam meg, hogy kiléptem belőle, de én minden téren csak nyerhettem, mert fizikailag is veszélyes volt rám. Indáztam, de nem érdekel, ki ítél el miatta, életem legjobb döntése volt.

Viszont ha lekötöd magadat mellé gyerekkel, akkor szívni fogsz. Gyereket ne szülj szerelem nélküli kapcsolatba. Nem teheted meg, hogy később miattad váljon hétvégi apukává.