Mit tehetnék? Kérlek térítsetek észhez!

Szia,

Ehhez a témához hozzászólok most én is, nekem is aktuális, csak a "mi" kapcsolatunkban én voltam a bántalmazó pasi. :)

A bántalmazót nem tettem idézőjelbe és meg is mosolygom. Barátnőmtől a féléves kapcsolatunk alatt folyton azt hallgattam, hogy én bántom őt, ami hmm, azt mondom, hogy félig igaz is volt, de...

A leányzó előtt nekem eleve 4, átlagosan 1,5-2 év hosszúságú kapcsolatom volt, amelyek összességében sokkal jobban működtek és sokkal kielégítőbbek voltak, mint ez az utolsó fél éves.

Ez a lány viszont nagyon furcsa volt, minden teljesen máshogy történt vele, mint amit korábban megszoktam. 25 éves létére eleve 3 évig egyedül volt előttem, mert fél t a kapcsolatoktól.

Amikor keletkezett köztünk valamilyen konfliktus, és hála a félelmének már az első randin feszülten éreztem magam ezek miatt, akkor rendszerint nagyon rosszul kezelte őket, sokszor bedobta, hogy ő ezt a témát lezárta, nagyon sokszor magába zárkózott, onnantól kezdve haza akart menni, nem szólt hozzám, nem ért hozzám, ha én megöleltem, nyugtatgattam, semmi reakció, ráadásként még meg is kaptam Tőle, hogy undorodik attól, hogy ilyenkor közeledem. (?)

Így sajnos folyton gyűlt bennem a feszültség, amit kiadtam Neki sajnos egyre rosszabb formában. Ezért voltam én a bántalmazó. :) Szóval...

Én azt tanácsolnám Neked, Kérdező, hogy mivel Te ismered a párod, gondolkodj el, hogy esetleg benned van-e valami, akár ehhez hasonló viselkedés, ami a párodból a fent leírtakat váltja ki.

Ha nincs, csak alapból "ilyen", így kezeli a frusztrációit, akkor ultimátumot adnék Neki magamban, igaz tudom, hogy ezt mondani könnyű csak.

Ha eddig voltak jó kapcsolataid, és most egy ilyenbe csöppentél, akkor mit gondolsz, miért lehet? Miért fogadod ezt el? Esetleg hasonlít ez a viselkedés valamelyik szülőd viselkedésére, ahogy régen bántak veled?

Férfiként én is nehezen léptem ki egy rossz kapcsolatból . Ami nekem segített az az volt hogy abbahagytam a miértek keresését, felhagytam azzal hogy állandóan külömböző forgatókönyveket gyártottam hogy mi lett volna ha...közben erősítettem magamban az elhatározást hogy ennek már vége köztünk. Nem vége lesz hanem , már vége van ! Végül sikerült odaállni és azt mondani ennyi, és mindegy volt mit mondott, nem változtattam az elhatározásomon. Nem volt egyszerű, mert gyerek is van...

A lényeg hogy nem fog megváltozni a párod , ettől csak roszabb lesz, jobb nem.

Ezt olvasni is rossz volt..

"Nem tudom mit kezdhetnék azzal h ne szeressem és el tudjam küldeni"

- Elárulok valamit: én is voltam nagyon szerelmes életemben, de amikor az eszemmel tudtam, hogy nem hozzámvaló, nem működne stb, ésszel döntöttem és letettem róla..

Felírhatod magadnak nyugodtan egy papírra, mit kapsz a kapcsolattól és mit kell elviselned hosszútávon..

De később ez nem h nem javul, csak rosszabb lesz. Te döntesz...

Én is döntöttem már ésszel, pedig az érzéseim miatt nagyon fájt, szenvedtem is belül meg minden.. De tudtam, hoyg a megérzéseimre, és az eszemre kell hallgatni, mert azt is tudtam, hogy nem akarok iylen kapcsolatban élni.

Jó hír. az érzések elmúlnak előbb-utóbb. Mindig. De pláne akkr, ha már nem táplálod. Idővel már észreveszed, hogy nem szenvedsz, már nem hiányzik, és hónapok után vissza tér beléd az élet. Újra érzed, hogy élsz, hogy már nem vagy a rabja, örülsz és szabadságot érzel.

Én emlékszem amikor először éreztem így végre.. Nagyon felszabadító volt. Ha nemléped meg, nem fogsz die eljuti. HA megléped, akkor elindulsz a folyamaton, és eszedbe fogni pár hónap után, vagy amikor eljutsz erre a pontra, hogy már semleges vagy vele, hogy végre, ez az a pont. Hajrá! :)