A barátom nagyon megbántott, ti szakítanátok ezek után?

4 hónapja vagyunk együtt, de csak hétvégente tudunk találkozni, mert másik városban lakik. Én egyedül élek albérletben, ő meg otthon a szüleivel. De azt vettem észre, hogy őt még az anyja irányítja, az van amit az anyja mond, ő meg mindent elmond az anyjának (rólunk is) és nincs sok magánszféránk.

A múlt héten náluk voltam és amikor mentem haza és a párom nem hallotta, akkor az anyja azt mondta nekem, hogy ugye tudom hogy emiatt a vírus dolog miatt nem nagyon fogunk találkozni... de csak legyintettem.

Erre fel ma jött volna át a párom és azt mondta össze veszett az anyjával és nem találkozhatunk... Nekem már másfél hete nincs munkám, itthon ülök egyedül a zárt lakásban, csak takarítok egész nap már kínomban... Mondtam hogy beül a kocsijába amiben nyilván nem ült senki más és itt kiszáll nálam, nem megyünk sehova, nem érintkezünk mással... De nem és nem, mert hozzájuk minden nap átmegy a nagypapája aki már öreg és ha tőlem hazavisz valamit, akkor tuti meghal... De közben ő eljár dolgozni és érintkezik a kollégáival meg az utcán bárkivel, de az nem baj, mert dolgozni muszály... Az anyja is megy minden nap boltba, apja is jár dolgozni...

Ráadásul ki tudja ez meddig fog tartani, így is keveset tudunk együtt lenni, akkor így mi értelme az egésznek? Azt is mondtam már neki, hogy akkor költözzön hozzám, először úgy tűnt, hogy benne is lenne, aztán mégsem és jött mindenféle kifogással (nem hozzám szól a lakcímkártyája és ha ez kiderül akkor börtönbe is kerülhet, mert karantén...), gondolom erről is az anyja beszélte le... Most haragszik rám, mert ő most két tűz között őrlődik (én vagy a családja) és én nem vagyok megértő...

Ti mit tennétek, szakítanátok?