Mi volt a te részed abban amiatt a utolsó exeddel való párkapcsolatod megromlott?

Nem néztem el mindent a két gyerekének (ő özvegy volt, szóval velünk éltek.)

Ezt inkább igénybeli különbségeknek mondanám mindkettőnk részéről, nem pedig effektív hibának. Én nem vagyok egy óriási házitündér, zavarta, hogy neki picit többet kellett házimunkáznia (amúgy úgy, hogy otthonról dolgozott, és kevesebbet). Meg az, hogy ő nagyon bújós-tapizós típus volt (nem csak simogatás terén, hanem böködni, pöckölni is szeretett), nekem meg volt, amikor ez sok volt, főleg, amikor dolgoznom kellett vagy fáradt voltam.

Miután neki tönkrement a féléve, azt akarta, hogy én is adjam fel arra az időszakra a tanulmányaimat, aminek komoly anyagi következményei lettet volna, de erre neki szüksége lett volna, hogy szeretve érezze magát. Ez után azt mondta nekem, hogy elhidegülve érzi a kapcsolatunkat.

Nem gondolom hogy bármelyikünk is hibát követett volna el. Egyszerűen más irányba valtoztunk.

Túl naiv voltam és olyan dolgokat néztem el neki, amik ahhoz vezettek, hogy úgy érezze mindent megtehet velem

Hogy összejöttünk. Eleve nem kellett volna, még csak elmélet szintjén sem illettünk össze.

Különösebb hiba nem volt egyikőnkben sem. Összejöttünk fiatalon, vagy 2 évig jó volt, majd a következő 10 év alatt mind a ketten teljesen más irányba haladtunk, így totálisan különböző emberekké váltunk. Most így utólag úgy látom hatalmas pazarlás volt.

Rugalmatlan voltam a drog- és alkoholproblémáit tekintve, és keveseltem a havi 1 találkozást (Németországból ennyiszer tudott jönni, amit megértek, de nekem ez kevés volt.)

Próbáltam az utolsó cérna szálig változtatni az ellaposodó helyzeten majd kiderült hogy direkt csinálta, hogy én dobjam, ne neki kelljen.

Az utolsónál pont nem volt részem benne. Neki fontosabb volt, hogy Mercivel járjon (emiatt napi 12-16 órát dolgozott). Persze a pénzt elszórta hülyeségekre szóval sosem lett meg a kocsi. De azért ugyan úgy robotolni kellett és teljesen tönkretennie magát lelkileg és fizikailag is. Na meg persze ezt piálással kezdte kezelni. Annyi hibám volt, hogy túl sokáig maradtam mellette és hitegettem magam, hogy majd rájön, hogy az élet ennél többről szól. Meg hogy túl sokat bólogattam, hogy persze, a gond a világgal van és nem vele és őt mindenki bántja. Már amikor egyáltalán találkoztunk mert lementem hozzá ha éppen csak 12 óra meló után volt hulla fáradt és nem 16 után.