Sokan miért nem adják meg a kódjukat, azonosítókat a párjuknak?

Én annyira szomorúnak tartottam mindig is ha valakinek azt jelenti a privát szféra, hogy nem látják mit nyomkod a telefonján meg a párja nem tud a gépén játszani a GTA-val. Ez elég szánalmas magán szféra. Na mindegy...

Mi a legtöbb ilyen kódot, jelszót tudjuk. Pontosan azért mert ki tudja mikor fog kelleni. Már csak olyan apróságoknál is mint egy bevásárlás amikor mondjuk csak az egyikőnk kártyáját sikerül elvinni és egyedül maradsz vele PIN kód nélkül aztán ott kell telefonálgatni. De olyan is volt már, hogy elhagytunk egy kártyát és csak a másikét tudtuk addig használni. Vagy éppen nekem kellett egy drágább dolog amiért ő tudott elmenni, természetesen az én kártyámmal fizesse már ki. Stb stb... Nyilván bízunk egymásban annyira, hogy nem fog egyik éjszaka lelépni Mexikóba a pénzemmel. Az ilyenek kódok megosztásának van értelme, hasznos a mindennapi életben.

Viszont az ilyeneknek, hogy Facebook jelszó, e-mail jelszó semmi értelmét nem látom. Nem nagyon tudok elképzelni olyan szitut amikor szükséged lenne arra, hogy ezeket használd. Nem hiszem, hogy bizalmatlan áskálódáson kívül sok mindent tudsz kezdeni a párod facebook fiókjában. Pláne az e-mailjeiben. Elolvasod a hírleveleit vagy mi? Szóval tényleg nem tudom elképzelni milyen előnnyel jár ha ezeket a jelszókat tudod. Az, hogy mondjuk fel tudom oldani a telefonját mert benne van az ujjlenyomatom még hasznos is lehet vészhelyzetben. De annak, hogy a privát üzeneteiben olvasgassak nem sok hasznát látom.

"van az én gépemen is egy jelszó doksi ahova felirtam minden fontos dolognak a jelszavát"

De milyen jelszavakat? Email meg facebook?

Azért nem adjuk meg, mert tiszteljük egymás magánszféráját. A Facebook-üzenetekben, e-mailezésben, SMS-ezésben lehet olyan információ, amihez a párodnak semmi köze. És nem, nem arra gondolok, hogy megcsalod. Hanem mondjuk, az édesanyád vagy a legjobb barátnőd megosztja veled az ő magánéleti dolgait és kér, hogy ne mondd el másnak, akkor nagyon nem lenne jó, ha közben a párod meg olvasgatná ezeket! Csak rád és arra a másik emberre tartozik, a párodnak semmi köze hozzá!

Amúgy sem tudom elképzelni, hogy milyen szituációban kellhetne a páromnak bármiféle kódom, jelszóm. Ha mondjuk súlyos baleset ér, akkor arra az egy információra van szüksége, hogy hol talál meg, melyik kórházban vagyok éppen, hogy be tudjon jönni meglátogatni, nem pedig az SMS-eimet kell olvasgatnia otthon!

Hát én sem tudom a férjem egyetlen egy jelszavát sem sehova, de még ha mondaná sem tudnám megjegyezni, mert nem érdekel! Egyedül a bankkártyája PIN kódját tudom, de soha nem is élnék vissza vele, meg amúgy közös kassza van! A bizalom a lényeg!

Amúgy meg mindenkinek vannak magán jellegű dolgai! Nem kell messzire menni, ha rendelek neki valami ajándékot a neten, ő lássa meg, ha belép az email-embe? Amúgy is, minek lépne be? Egy normális embert, aki bízik a másikban, nem érdekel, kivel mit beszél a másik!

Nincs párom, de ha lenne, mégis mi a pötsöm köze lenne ahhoz, hogy mit beszélgetek a barátaimmal facebookon meg kinek küldök email-eket? Nem titkos, amit csinálok közösségi médián, de nem hiszem, hogy az már titkolózás lenne, ha nem szeretném, hogy elolvassa, amikor anyám ír, hogy mit mondott neki a nőgyógyász. Az ilyesmit személyesen is csak akkor beszélném meg, ha a párom épp nincs jelen. Ugyanígy nekem sincs közöm ahhoz, hogy ő mit beszélget a haverjaival.

Ha történik velem valami és nem tudja, hogy hol keressen, akkor először is a rendőrséget hívja, ne az emailjeimben kutasson. Ők ilyen esetben gond nélkül hozzáférnek az összes internetes tevékenységemhez. Azért remélem, hogy a leendő páromat nem én tartanám el és nem egyedül az én banszámlámhoz való hozzáférésen fog múlni, hogy éhen hal-e, ha pl elrabolnak vagy megölnek (de ebben az esetben meg úgysem marad a banknál a pénzem örökre, hanem megörökli az, akit törvényileg illet). Én személy szerint nem várom el senki bankkódját, sem bármi más jelszavát.

Mondjuk én nő vagyok, de nagyon szívesen szülnék olyan férfinak, akinek nincs bejárásom a facebook fiókjába (bár ettől a valakiNEK szülés kifejezéstől zsigeri szorongás fog el, nem hiszem, hogy a gyerekem bárki tulajdona lenne, még azé sem, aki a génjeivel hozzájárult a létrejöttéhez).

"Már csak olyan apróságoknál is mint egy bevásárlás amikor mondjuk csak az egyikőnk kártyáját sikerül elvinni és egyedül maradsz vele PIN kód nélkül aztán ott kell telefonálgatni."

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de bevásárláskor nem időre megyünk, hogy kapkodni kelljen, és csak egy kártyát tudjunk megtalálni; másrészt, a kártyám mindig a tárcámban van, mindig. Nem fogja a párom felkapni a szőrös rózsaszín pénztárcámat, mert rohanni kell a Tescoba, nincs idő az övét megkeresni.