Szerintetek ez így jó gondolkodás? Elmondjam ezt a gondolatom az anyámnak is? (kicsit hosszú bocsi)

14 éves lány vagyok,anyum pedig nem engedi hogy legyen barátom.Mert hogy én még kicsi vagyok ehezz.Meg barátnőm nővérének 16 évesen már 3 ex élettársa volt.Folyamatosan együtt aludtak meg hát szerintem Olyanok is voltak.És ezen anyám teljesen kiakadtak hogy ehezz még kicsik vagyunk.Viszont van anyumnak egy barátnője aki nagyon szeret engem mintha a lánya lennék és ő azt mondja hogy most kellene elkezdeni a pasizást...

És ez lenne az én véleményem:

Tényleg 14 évesen kellene elkezdeni a fiúzást,de nem olyan szinten hogy 1 hónap után ugrunk az elsővel az ágyba.Az biztos hogy egy 14 éves lány éretlen még,de a felnőtté váláshoz szükséges kitapasztalni a fiúkat is nemigaz?Mert ha 17-18 évesen lesz az első barátunk akkor kissé felsülhetünk hogy nincs semmi tapasztalatunk meg ha átvernek akkor rosszabb lesz.Ezért kell most kitapasztalni és megtanulni a fiúkkal kapcsoaltos dolgokat.Csalódni,igazán szeretni stb...Ez hozzátartozik a tini élethez.Nem azt mondom hogy havonta cserélje a fiúkat egy 14 éves lány,meg ne 14 évesen veszítse el a szüzeséggét mert az ciki.Hanem hogy tanuljon csókolózni,érezze milyen ha valaki szereti és a többi...Ráérek énis 16-17 inkább 17 évesen olyannal lefeküdni akiről tudom hogy tényleg szeret és megbízhatok benne.De ha most nem tapasztalom ki hogy kiben bízhatok kiben nem,akkor később ebből problémák adódhatnak.És az a baj még hogy anyum nem igazán akar elengedni mondjuk egy presszóba vagy egy buliba.Nem azt mondom hogy diszkóba meg ilyen helyekre állítson be egy 14 éves,de egy barátnőnél egy házi buli pia nélkül az belefér nem?Hisz ismerkedni kellene...Most megyek középsuliba és nagyon félek mert más városba fogok suliba járni,új lesz minden és én félek az újtól.Mert szinte én nem élek.Itthon vagyok mindig néha találkozok barátnőmmel.Alig van barátom sőt...Pár volt osztálytárs de azokkal se találkozok.Legjobb barátnőmmel találkozok mindig...