Miért tanítják azt sokan, hogy nem baj, ha egy férfi sír, amikor az esetek többségében ebből csak baj lesz?

A normális eset az, amit a kérdes alatti kommentáromban részleteztem: elérzékenyülés, örömkönnyek.

De a problémák miatt keserves kifakadás (=hiszti) az esetek 99%-ában inkább szánalmas. 1% van, amikor megalapozott lehet a dolog, pl. a 2016-os EB döntőben Cristiano Ronaldo is elsírta magát, de az más volt, mert mondhatjuk úgy is, a csapatát, a nemzetét siratta, akiert harcolt a pályán, ráadásul nem jutott el a hisztiig, és segített a többieknek, ahogy tudott.

A hiszti azonban egy pasinál, mert nem tud valamit megcsinálni, mert nem sikerült neki, szánalmas. Amikor egy kb. 185 centis 80 kilós manus keservesen zokog, az csak csökkenti a vonzalmat. A nő lehet, hogy megvigasztalja, de valahol elszakad benne valami.

A klasszikus férfitípus esetében a sírás nem elfogadható. James Bond sosem sírta el magát, hanem nyugodtan kezelte a nehéz helyzeteket. A legnépszerűbb pasik, akikkel a nők még a pasijukat is megcsalják, ma is a klasszikus férfitípust képviselők közül kerülnek ki. A neo-férfitípus, (akit a feminizmus meg a média termelt ki) sosem fog a legnépszerűbb pasi közé tartozni.