Mit tegyek, ha nagyon zavar, hogy a barátnőm magas lovon ül?

Összeköltözéskor indult a kálváriánk. A 20-onéves barátnőm a szüleitől kapott egy lakást, de keresete nem volt, de ennek ellenére összeköltöztünk azzal a feltétellel, hogy minél előbb vállal munkát. Csakhogy júniusban költöztünk össze, és egészen mostanáig nem volt munkahelye. Végig én tartottam el, az első pár hónapban csinált vendéglátós vagy rakodós munkákat, de abbahagyta azzal a szöveggel, hogy elege van abból, hogy nagyon buta emberek alázzák, csicskáztatják.

Róla azt kell tudni, hogy anglisztika alapszakot végzett és felsőfokon beszél elvileg angolul és spanyolból pedig most nemrég szerzett középfokot.

Kikötötte, hogy aljamunkákat nem vállal, nem lesz senkinek sem a titkárnője és monoton kulimunkát sem vállal, és nettó 180-200 ezer alatt meg se mozdul.

Rengeteget veszekedtünk ezen, mert én nagyon nem értem, mire fel van így oda magától, a szülei folyamatosan azt mantrázták neki, hogy különleges, extrém okos, művelt, tehetséges. Én nem látom azt, hogy átlagnál okosabb lenne, és egyszer utaztunk együtt Angliába, és akkor hallottam, hogy angolja is maximum alulról verdesi a középfok szintet, ami anglisztika szak mellett rettenetesen égő szerintem.

Most kapott egy pozíciót végre, ahová nagyon kell az angol nyelvtudás és egyből nettó 260 ezret adnának neki, és pályakezdőnek elég komoly külkeres pozíció egy multinál. Pár napig azt hittem, hogy örülök, hogy végre nem tartatja el magát velem, de egyre jobban idegesít, mert most már mindenki dícsérgeti, és rettentően büszke magára, szinte ünnepli magát. Én azt látom, hogy ez most csak jobban torzítja az énképét, még inkább nem tanul meg felelősséget vállalni és küzdeni az életben. Szinte biztos vagyok benne, hogy próbaidő alatt elküldik a gyenge angolja miatt, de akkor megint kezdődik az egész, és még nagyobb arccal fog válogatni, mivel egyszer már legalább őt választottákk egy ilyenre, akkor biztos megint ezt a szintet kell belőni.

Tudom, hogy elhibáztam ott, hogy eltartottam, ismételtem a szülei példáját, a feneke alá toltam mindent. Hogyan korrigálhatnám a hibámat? Az egyetlen megoldást sajnos már csak abban látom, ha nem vállalja el ezt a munkát, hanem elvállal egy egyszerűbbet és ugyanúgy végig küzdi magát a ranglétrán mint mindenki más. Alázattal, önfejlesztéssel és szorgalommal.

Hogyan érhetném ezt el vagy milyen más megoldás létezik a helyzetre?

Normális válaszokat szeretnék, ugyanis szégyellem kicsit magam, és ez tényleg olyan kérdés, amit máshol nem merek feltenni, mert megkapom az alábbi bélyegeket: irigy, korlátozó, soviniszta