Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
10 év után elhagy, én meg belehalok. Mi értelme tovább élni?
Több, mint 10 éve együtt. 5 éve együtt élünk és van egy majdnem 5 éves gyermekünk is.
7 évvel ezelőtt, amikor még csak együttjártunk hibáztam.
Nem jól működött a kapcsolatunk, nem törődött velem hiába jeleztem felé többször is.
Az egyik akkori kollégám kimutatta, hogy tetszem neki és kedves volt hozzám.
Ez akkor sajnos jól esett nekem.
Nem volt közöttünk soha semmi, de nem is mondtam soha neki, hogy álljon le.
Nem akartam haragot.
Nem voltak lelkizések, találkák... semmi.
Egyszerűen csak jól esett a figyelem.
Nem mondtam el a páromnak a dolgot.
Összeköltöztünk, szülők lettünk.
Közben ez a kolléga ismerősöm volt facen.
Néha,kb 3 havonta írt, hogy miújság velem.
Ennyi, semmi több.
A párom a gyerek születésétől fogva eltávolodott tőlem, nagyon.
Én végig kitartottam mellette.
Vágytam rá, hogy újra szeressen úgy, mint régen.
Tavaly nyáron megtört a jég és újra elkezdett közeledni felém.
Újra úgy szeretett, mint régen.
Szeptember végén egy bizonyos téma kapcsán szóba került ez a volt kollégám, azóta minden a fejetetejére állt.
Elmeséltem a 7 évvel ezelőtt történeteket.
A párom nemtud nekem megbocsátani.
Úgy érzi megaláztam, semmibe vettem akkoriban és utána is, mert ismerősök maradtunk a kollégával.
4 hónapja próbál túllépni a dolgon, de nem megy neki.
Ez idő alatt megéltük a poklok-poklát és a mennyországot is.
Boldogabbak lehetnénk, mint valaha, ha ezt a dolgot eltudná engedni, de nem tudja!
Pszichiáternél is járt már, de az csak gyógyszert adott és visszarendelte.
Elvileg majd mennie kellene pszichológushoz és lehet, hogy lenne családterápia is.
Viszont úgy néz ki ebből már nem lesz semmi.
Úgy néz ki feladata.
Nem akarja már ezt a kapcsolatot, mert úgyérzi, hogy ezt ő már soha nem fogja tudni elengedni.
Azt mondja kapcsolatellenes volt a viselkedésem 7 éven át, mert akkor, ott nem állítottam le a kollégámat rögtön.
Pedig ő is tudja, hogy soha semmi nem történt közöttünk és nem is tartottam talonban, mert nem akartam tőle soha semmit.
Már megszüntettem a kapcsolatot azzal a sráccal, bár egyébként sem beszéltünk már több, mint 2 éve.
4 hónapja töröltem magam facerol is.
2 hete úgy gondoltam, hogy talán jobb lenne, ha tényleg nyomatékosítanám a srácban, hogy semmit nem akartam soha tőle ezért csináltam új facet és meg is írtam neki, hogy soha semmit nem akartam tőle és sajnálom, ha esetleg ő mást gondolt.
Megírtam, vegye úgy, mintha sosem ismertük volna egymást.
Egyébként a párom is ezt szerette volna, hogy végre adjam tudtára, hogy nem lesz közöttünk soha semmi.
Ennek ellenére még sem tudja túltenni magát ezen az egészen és mostmár ott tartunk, hogy jobbnak látja, ha befejezzük.
Elvileg "szeret" és csak ez a hiba, mert egyébként szerinte is jó lenne minden, sőt.
De ugyérzi nemtud túllépni.
Én meg ugyérzem összeroppanok.
Tiszta szívemből szeretem,az egész életemet erre a kapcsolatra tettem fel.
Úgy érzem semmi értelme tovább élnem.
Ő az igazi számomra és így már semminek nincs értelme.
Ráadásul a gyerekem életét is tönkretettem, mert most az apja kiakar menni külföldre (szerinte úgy könnyebb lesz felejteni mindkettőnknek) és így szinte apa nélkül kell felnőnie.
Én itt leszek, de egy lelkironcsként.
Már most is az vagyok.
Hogy engedjem el, ha szeretem és elvileg ő is engem?
Hogy törődjek bele, hogy nincs tovább?
Hogy engedjem el ezt az óriási szerelmet, ami bennem van????
Miért nincs több esély nekünk???










Ja elvileg...
Nyugi nem fogsz belehalni.
Amúgy ott van egy gyerek is....jó hogy megteheted, hogy ezen siránkozol állandóan.
Nincs itt semmilyen kamu.
Már nem a főnököm.
Több, mint 5 éve nem dolgozok, háztartásbeli vagyok.
A párom csinált nekem többször is új facet,azzal a céllal, hogy hátha ez a volt kolléga rám ír és akkor én küldjem el a p.... ba.
Hogy végre benne is tudatosuljon, hogy soha nem lesz köztünk semmi.
Aztán múltkor egy nagy balhé után úgy éreztem, hogy elegem van és én magam írtam neki, hogy a némaságom és a konfliktuskerülő hozzáállásom miatt tönkremegy az életem.
Ekkor írtam meg neki, hogy ha esetleg számára nem lett volna tiszta, akkor mostmár tudjon róla, hogy soha semmit nem akartam tőle és vegye úgy, mintha sohasem ismertük volna egymást.
A párom tudja az email címem és a jelszavamat is.
Mindenhova ugyanazt használom, akkor néz bele a dolgaimba, amikor csak szeretne.
Nincs titkolni valóm.
Én meg azért tudok az általa kiírt kérdésekről, mert megmutatta őket.
Annyi "jó" dolog volt ebben az egész történetben, hogy megindult a kommunikáció közöttünk és mindent elmondunk egymásnak, nem titkolózunk egymás előtt.
Szóval nincs itt semmi kamu.
Bár az lenne...
Beszéltünk a dologról ma délután és próbálunk kitartani egymás mellett.
Nem titkolja, hogy nehéz neki és abban sem biztos, hogy ez valaha is elmúlik nála, de próbálkozik.
Én minden tőlem telhetőt megteszek ezután is, remélem a Jó Isten megsegít minket.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!