Van ennek így értelme?

Ha az általad írt heves viták valóban csak véleménycserék, akkor még (félig-meddig) rendben is volna, de ha jön az "Az anyád, te hülye, szájon váglak...", akkor már régen rossz.

Hogy miért mondja a feltett kérdésre a párod is ugyanazt? El tudom képzelni, hogy ezzel akar(-hat) végét vetni az eredménytelen vitának. Jobb a békesség.

Azért a legártatlanabbnak tűnő viták, véleménycserék is rendelkeznek bizonyos tűrési határral, miket túllépve szakad a cérna. Ezeket mérlegre téve most már magadtól kérdezd meg, hogy van-e így értelme. Könnyen lehet, hogy van, de ellenkezője is lehet. Mérlegelj.

Hát, én nem akarnék vitákon keresztül "előrébb jutni".

EZ igazából nem haladás, csak egyhelyben toporgás.

Ezt a mostani helyzetet kibírja-e vajon a kapcsolatotok egy életen át?

Eben magad is kételkedsz (ezt írod a kérdésedben). Nem lehetne néha-néha úgy, hogy Te légy az, aki odamegy a másikhoz "megbeszélni"? Nem tartasz attól, hogy megunja?

Arra törekedjetek, hogy ne legyenek kiabálásokkal kísért véleménycserék, különben - hidd el nekem - válás lesz a vége!

Ffi.

Esetleg kellene egy kicsit fejleszteni a konfliktuskezelést és a stresszkezelést.

Egyáltalán nem mondom, hogy hazudjátok a szart finomnak, és azt se hogyha az egyik félnek valami rossz, és a másik nem hajlandó tudomásul venni, akkor az hagyja rá, de nem ordítozással, veszekedéssel kéne egyből kezdeni, hanem azzal, hogy eleve az a szándék, hogy megértitek egymást, hogy egyből a célra törekedtek. Nem az a lényeg, hogy ki a hangosabb, hogy kié legyen az utolsó szó, hanem az, hogy mindenkinek jó legyen, és arra kell keresni a megoldást, hogy azt hogyan tudjátok elérni, nem? Lehet ezt tanulni, és azt is, hogyha kezd durvulni a helyzet, akkor azt felismerni, és megszakítani, és a jó irányba terelni. Ha káromkodósak vagytok, az nem feltétlenül gáz. Sokan azért veszekednek ilyen helyzetben, mert véresen komolyan vesznek mindent és önmagukat is, és semmi humorérzékük nincsen, pedig egy rakás piti dolgot el lehet ütni ártalmatlan poénnal, ami nem sérti a másikat, inkább elveszi a sértés élét, aztán szeretettel keresni a megoldás. Az szintén szar, hogy csak elpoénkodásig jut el valaki, és magával a problémával nem hajlandó szembe nézni.