Anyám nagyon ellenzi a kapcsolatunkat. Hagyjam magam befolyásolni?

Ha a lelki igényeidet kielégíti a férfi, azaz jól és értelmesen el tudtok beszélgetni egymással, megértitek egymást, akkor szerintem igazából csak egy aggály marad a kapcsolatotokat illetően. Mégpedig az, hogy ő el tudja-e viselni hosszú távon azt, hogy szellemileg valószínűleg némileg fölényben vagy és maradsz is vele szemben. Ez azért okozhat gondot, mert ha családot alapítotok, akkor az időnként elkerülhetetlen konfliktusokból fakadó viták során ő az érvelésben rendszeresen alul maradhat, s ez a helyzet hosszú távon egy férfi önbecsülését nagyon megtépázhatja. A legtöbb férfi ilyenkor a nagy eséllyel őt vesztes szerepkörbe kényszerítő vita elkerülése érdekében előveszi a verbális agressziót a konfliktusok "megoldására". Márpedig ha két ember nem tudja értelmes vitával megoldani a konfliktusokat, akkor az idővel a kapcsolat halálához vezethet. Ezért nagyobb az esélye egy kapcsolat sikerének, ha a felek hasonló intellektuális szinten vannak. Persze nem tartom lehetetlennek a ti kapcsolatotok hosszú távú sikerét, de az említett kockázatnak jobb, ha tudatában vagy. Neked kell eldöntened, hogy felvállalod-e.

Én is negyedéves vagyok orvosin, ugyan nincs párom, de biztos nem engedném beleszólni a szüleimet abba, hogy kit választok. Nem vagyok már tini, akit terelgetni kellene, ha szarul döntök, akkor úgyis én szívom meg, túl fogom élni. Attól, hogy valakinek alacsonyabb (vagy semmilyen) a végzettsége még nem feltétlenül egy koszos, primitív tahó, ha jól kijöttök egymással, akkor miért ne lehetnétek együtt? Egy normális orvostól amúgy is elvárható, hogy képes legyen megtalálni a közös hangot a hajléktalannal, a munkással, még akár a cigánnyal is ugyanúgy, mint egy professzorral, nem lehet bezárkózni a kis elit körünkbe, mert sosem tudni, hogy kivel találkozol majd a munkád során.