Valakinek volt már hasonló? Amikor a párod konkrétan nem kér a szeretetedből. Ez normális?

Kifejtem...

Szóval, több, mint egy éve össze jöttem egy nagyon kedves barátommal. Azt hittem, hogy ismerem. Azonban gyakran megfordul a fejemben, hogy abszolút nem ismerem és, ha tudtam volna, hogy ilyen, nem is biztos, hogy kezdtem volna vele.

Semmi közös dolgunk nincs, bár azt gondolom ez egy darabig nem okozott problémát. Komprumisszumokat tudunk kötni.

Viszont a szeretetnyelvünk annyira nem egyezik, hogy ha megölelem, megpuszilom vagy bújok, azt kifejezetten nem szereti. Megjegyzéseket tesz rá, elhúzódik, fintorog.

Amikor film közben bújtam hozzá, megkérdezte miért telepszem rá.

Nekem ezek rettenetesen rosszul esnek. Beszéltünk róla, mondtam neki.

Közben már nem ölelgettem annyit, ne legyen rossz neki... De valahogy azóta tiszta depresszió vagyok. Mintha nem tudnám magam teljesen oda adni, mintha megkellene játszam magam. Hiányzik, hogy bújhassak.

Amikor beszéltünk róla, azt reagálta, hogy oké... De én meg túl sok szeretetet adok és abból nem igazán kér.

Azóta totalisan közönyös vagyok. Egyáltalán nem bújok, már nem is vágyok rá igazán, mert frusztrált leszek tőle, mikor szól megint le érte...

Szerintetek ilyenkor mi van? Ez normális?