A barátom gyakran gondol öngyilkosságra, mit tegyek?

Régebben depressziós voltam,és állandóan szar kedvem volt...A szokásos sötét szobában fekvés, "felesleges élni" gondolat...Amikor kezdtem kilábalni,hullámzóan ugyan,de rámjött az 5perc,ami órákig tartó bőgésbe is torkollhatott,és hiába vígasztaltak!Úgy éreztem,hogy hiába van mellettem a családom, a barátom,mégse tudnak rajtam segíteni! És tényleg nem tudtak! Az ember akkor boldog,ha önmagában boldog,és nem azért,mert jó a párkapcsolata,vagy kedvesek a szülei,vagy nincsenek anyagi gondjai! Megvolt mindenem, más emberek örömükben röpködtek volna a helyemben,de én nem!Mindenben a rosszat láttam, hónapokra előre képes voltam aggódni dolgokon!Sokszor mondtam én is,hogy nem akarok tovább élni stb....Egyetlen dolog miatt változtam meg! Éreztem,hogy a barátom,aki másfél éve jóba-rosszban mellettem van,és aki a legfontosabb számomra, kezd tőlem eltávolodni!Mikor ezt észrevettem,elgondolkodtam,és rájöttem,hogy ez teljesen érthető,mert egy idő után mindenki megunja az állandó rosszkedvet, bőgést, vígasztalást! Teljesen megijedtem!Már csak ritkán találkoztunk,és éreztem,hogy próbál mindenféle indokot kitalálni,hogy kevesebbet legyen velem,ugyanakkor éreztem,hogy nagyon szeret! Ekkor elhatároztam magam, hogy miatta megváltozok,mert ha Őt is elveszítem,abba tényleg belehalok! És egyik napról a másikra el kezdtem mosolyogni még akkor is,ha belül sírtam! Elmentünk moziba,kirándulni, kávézni és én csak mosolyogtam és mosolyogtam...Pár hónap után észrevettem,hogy hoppá szívből mosolygok,és tényleg örülök!Azóta tökéletes az életem, boldog vagyok,tökéletes a párkapcsolatom és eszem ágában sincs meghalni,vagy életem végéig sötét szobába feküdni! Ezzel csak azt akartam mondani,hogy az ember egészen addig nem gondolkozik el a viselkedésén, amíg úgy érzi,hogy valaki mindig van mellette és valaki pátyolgatja!Amint észhez kap,hogy "hoppá,ha nem változtatk,egyedül maradok", Ő is tesz azért,hogy jobb legyen! Te nem tudsz neki segíteni,saját magának kell megtalálnia a boldogságát!Azzal,hogy mindig meghallgatod,és fogod a kezét,csak ideiglenesen segítesz rajta!Az öngyilkosság olyan dolog,hogy sok embernek csak a szája nagy!Én is soxor gondoltam rá,és megindultam,de sokkal nehezebb megtenni,mint azt sokan gondolnák!Van pl egy ismerősöm,aki nem egyszer felvágta az ereit,de utána mindig elkötözte magát,mert az utolsó pillanatban észbe kapott! Hidd el,hogy ha csak időnként jön elő a dolog,nem akkora a baj!És igaza van annak,aki azt írta,hogy ilyenkor a leghatásosabb egy nagy pofon!Anyu is azt mondta anno,hogy ha apu látná,hogy it művelek,már felpofozott volna!És ha azt vesszük én akkor kaptam meg a "pofont", amikor ráébredtem,hogy elveszítek magam körül mindenkit!Sajnálom,ha ezzel bárkit is megbántottam,csak én ugyanebben a helyzetben voltam,és úgy gondoltam,talán tudok segíteni!

Lödd tarkon .Az segit .

Szóval először is egy dolgot kell eldöntened: tényleg képes lenne az öngyilkosságra, vagy csak mondja? Az hogy "éppen, hogy visszarángattad" az mennyire komoly? Szerintem aki ilyet mond, az általában nem gondolja komolyan, tehát alapvetően így állj hozzá, de ha mégis úgy érzed, hogy ez több, akkor szakemberre szorul. DE ha nem, akkor ahogy azt 2en is nagyon jól leírták személyes tapasztalatból, érd el, hogy értékeljen, éreztesd vele, hogy ez nem olyan természetes, hogy vagy neki, szóval próbálj eltávolodni!

Szerintem amíg úgy érzi,hogy totál mellette vagy,addig ezt kihasználja,és márcsak azért is csinálja,hogy vele foglalkozz,és hogy magához láncoljon!Ez érzelmi zsarolás!