A barátom gyakran gondol öngyilkosságra, mit tegyek?

Hivő a barátod? ha igen akkor mond meg neki hogy az öngyilkosság az bűn és ha meghal akkor nem birja már meggyónni ls a pokolba kerül.nekem segitett,különben már halott lennék.

Jó tanács: soha ne hagyd magára úgy hogy kés vagy 6 doboz altató van a közelében.

de ha az első nem segit akkor mond meg neki hogy neked nem kell depressziós pasi és duzzogj. sok sikert

beszélgess vele sokat. és éreztesd vele h te mellette vagy jóban rosszban..

És próbáld meg felnyitni a szemét az élet szép dolgaira, hogy ne csak a rosszat lássa még ha kilátástalan a helyzet akkor is.

sok sikert:)

Szerintem is beszélgetni kéne róla még többet. Azt nem írtad, hogy mitől ilyen, de én személy szerint férfiasan seggberúgnám, hogy ugyan szedje már össze magát az isten szerelmére, hiszen férfiak vagyunk, nem nyivákoló kiskutyák! Tegye össze a kezét, mert ott vagy neki, és becsülje meg azt, amije van, tudom, közhely, de van akinek még ennyi sem adatott.

Let's kick some ass!

Utolsó válaszoló lennék megint. Nos csalódott...de könyörgöm, ki nem csalódott már? Ez nem ok arra, hogy ilyen gondolatai legyenek. Másrészt meg ez a "nem ilyen pasit érdemelsz" duma ez tipikusan ez az idegesítő önsajnáltató szöveg. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ezeknél az embereknél idegesítőbb fajta nemigen van a világon. (onnan tudom, hogy én is ilyen voltam anno, csak kicsit súlyosabb családi okokkal) Ugyanis tenni nem sokat tudsz velük, viszont legalább téged is kinyír lelkileg.

Hogy mit kéne tenned? Nos, én csak a saját tapasztalataim alapján adhatok tanácsot.

Először is felejtsd el azt, hogy ő egy hímestojás. Nem lesz öngyilkos ebben biztos vagyok. Ültesd le, és légy kíméletlenül vérfagyasztóan határozott, és mondd neki a következőt: nekem férfi kell, és nem egy nyivákoló kismacska, ezzel a hozzállással nem csak magadat,de a szeretteidet is kinyírod (és ezzel pont magának mond ellent, ergo pont azt műveli másokkal, mint ami miatt most ilyen kis depi), legyél határozott, másoknak sokkal szarabb az élete, mégsem sírnak ennyit, mint te, és ez egy bizonyos ponton már szánalmas.

A másik dolog, hogy éreztesd vele, hogy ő NEM pótolhatatlan. Talán már megszokta, hogy neked lehet sírni, elhagyni nem mered, mert még a végén leugrik a hetes buszról, na ezen sürgősen változtatni és a tudtára hozni, hogy így ebben a formában nem sok mindenkinek fog kelleni. Lehet, hogy ijesztőnek hangzik, de az ilyen embereket javarészt csak ilyen határozott ultimátumokkal lehet kordában tartani és változtatni (mondom, én is ilyen voltam, és hánynom kell magamtól így visszagondolva) Egy percig se félj attól, hogy majd ettől még hajlamosabb lesz az öngyilkosságra, meg hogy majd biztos beletiporsz a kis lelkébe, a nagy szart, csak keményen, a legtöbb embernél beválik! Vagy ha nem, akkor húzzon el pszichológushoz. Sok szerencsét nektek.