Szükséges eldobni 32 évet?

Azt gondolom, hogy most jött el a pillanat, amikor ki kell írnom magamból a felhalmozódott fájdalmakat 

Nem akarom elveszíteni, de nem ad rá más lehetőséget. Nem tudom, hogy ez az érzés pontosan mi is? Megszoktam, szeretem, ragaszkodok, hiszek benne…… Miért lett ez így? Nem tudom a választ a miértekre. Valahogy az évek alatt így lett és kész. Napról napra rosszabb, és már semmi nincs benne, amit valaha is szerettem, pedig hiszem, hogy legbelül talán még vannak szikrái a mivoltának.

Ami egész pontosan bánt, az hogy már nem néz rám úgy, már nem tekint partnernek, már nem engedi, hogy társa legyek, nem tisztel, önző lett, sérteget, vicc tárgyává tesz, megaláz, rettentően beszél velem. Ez régen is volt, csak nem tűnt fel, vagy nem voltam rá ilyen érzékeny, vagy bíztam a változásában???? Talán hinni akartam…. Hol van az a vidám, pozitív, kedves srác, aki volt???

Most gyógyszer-, energiaital-, cigaretta függő, állandóan stresszes, elégedetlen, indulatos, önző, bántó, kioktató  …. nem is csak most, évek óta…

Miért nem beszél az érzéseiről??? Miért???? Csak azt fújja, hogy mi volt… nem tudunk a jövőre tekinteni, elveszi a célokat, feladatokat, jövőnket… Tervezhetetlenné vált az életem és óriási bizonytalanságba taszít mindkettőnket. Vele akartam megöregedni, de nagyon különbözőek lettek az értékrendjeink. Más fontos nekem, és más fontos neki. Nincs közös pont.

Gondoltam, ha szakemberhez fordulnánk, hogy meg tudjuk oldani a nézeteltéréseket… talán tiszta lappal indulnánk, vagy tisztább lappal, felvetettem, hogy költözzünk külön egy időre, hogy tisztázhassuk az érzelmeinket, kértem, hogy higgadtan üljünk le és beszéljünk a problémákról, de kudarcba fulladt a próbálkozás (inkább veszekedésbe, meg nem értettségbe, indulatba, haragba, fájdalomba) Tényleg nincs mit tenni??????

Ő az egyetlen pontja az életemnek, akit nehezen engedek el, harcolok, de falakba ütközök, nem partner 

Mit kéne tennem ahhoz, hogy akarjon Ő is engem??? Nekem Ő az, akit egy életre akartam, de nem ilyen minőségtelen, vacak együttéléssel………….

Semmit, nincs mit tenni, sodródunk a visszafordíthatatlan felé.

És ekkor, ilyenkor érzem dühösnek magam…. kényszerít, taszít, fájdalmat és veszteséget okoz….

Nem lesz békés az elválás …………..