Mikor ért meg egy kapcsolat a szakitasra? Mi lenne a jo dontes?

Mar tobb mint egy eve gondolkodom a szakitason, ami tudom hogy nem szep dolog a parommal kapcsolatban. Viszonz sosem tudom megtenni mert szeretem ot es vele is szeretek lenni, a legnagyobb ok talan amiert szakitanak az az hogy kicsit “beleuntam” a kapcsolati letbe es szeretnek kicsit szingli lenni ameddig meg fiatal vagyok (19) es ameddig meg megtehetem hogy nem kotelezodok el. Szerelmes nem vagyok a paromba azt erzem, de senkit nem szerettem meg ennyire es senkihez nem ragaszkodtam meg ennyire mint hozza, viszont ugy gondolom hogy fontos lenne hogy a szerelmet is megeljem a fiatalkorom soran..Ugyanakkor tudom hogy ha csak egy ilyen ok miatt szakitanek azt biztosan megbannam es szornyen nehezen tennem magam tul rajta, vagy talan tul se tennem es akkor meg felesleges volt ugymond megtenni. Az ujboli kontra pedig hogy de megis bennem van valamiert ez az erzes mar tobb mint egy eve es nem biztos hogy szabadna idaig huzni valamit ami n nap mint nap gondolkozom.. fogalmam sincs tenyleg hogy mi lenne a jo es a helyes dontes.

Nektek mi volt az a pont amikor ugy ereztetek megert a kapcsolat a szakitasra?

Bocsi ha zavaros volt, nehez ezt megfogalmazni