Barátunk maradunk vagy annál több is lehet?

Nos, a lényeg a következő: tudom, hogy házinyúlra nem lövünk, de osztálytársam már első óta nagyon tetszik. Jó barátok vagyunk, ugyanabból a haveri társaságból. Utóbbi két évben próbáltam közeledni, de ha én kezdeményeztem, volt barátnője, ha ő akarta, nekem volt pasim; de valahogy mindig összesodort minket a sors.

Már veszni hagytam volna (most leszünk végzősök), beletörődtem hogy ez nem működik, de az egyik barátnőm elszólta magát, hogy már volt közöttük szó rólam meg róla. Azt mondta, a pasi nagyon is benne lenne, csak azért nem kezdett ki velem, mert hasonlóan domináns fél vagyunk és nem jönnénk ki jól. A barátnőim meg akartak óvni, azért nem szóltak, mert tudták, hogy mennyi ideig próbálkoztam/próbálkozott.

Ez tény, mert sokszor összekapunk, de 10 perc múlva újra szent a béke. Egyrészt, másrészt pedig én a párommal egész másként viselkedek mint egy haverral, remélem, érthető. De ő ugye ezt nem tudhatja... és most újra furdal a dolog, hiszen én mindig nagyon szertetem, már attól is boldog vagyok, ha elképzelem, hogy a karjában tart, ölel...

Csak elfogadtam, hogy van valakije, még a nekem ez nagyon fájt, akkor is.... Nyíltan nem hajlandó róla beszélni. Az a legrosszabb hogy egyazon szakra szeretnénk menni később.

Lehet még valami, meg tudom változtatni a véleményét vagy hagyjam „elmenni a hajót”?

18/L