Férjemnek maradandó betegsége lett. Azóta elakar hagyni. Hülye vagyok, ha nem hagyom el? Volt már hasonló valakinek?

Ha jól értem mentálisan ép, a mozgása pedig annyiban lesz korlátozott, hogy hosszú utat gyalog nem tesz?

Elarulom, ebből siman tud rehabilitálódni.

Mit is akarna otthonban, ha önellátó??

Én értek valamit félre?

Szerintem csak elhagyta magát. 2 pofon egy havertól és észhez tér.

Ettől függetlenül minden jót neki neked pedig kitartást, vissza fogod őt kapni.

Szerintem ez kamu.

Ha tényleg te lennél a feleség, vinnéd a világ összes orvosához, sarlatánjához, akihez csak kell. Elmondásod alapján amúgy sincs akkora gáz, ez simán fejleszthető még.

Idő kell neki.Es sok agymosas h mindenki 100szor1elmondja h hulyeseg amit gondol. Lehet nagyin szeret ed attol retteg h egyszer varatlanul majd te hagyod el.vagy elmulik irabta a szereteted es kenydzer lesz.

Szerintem is haveri pofon kene, de amugy meg reallisan latja a dolgot. Mert most még van lelki erőd kesobb meg lehet elfogy. Ilyenkor jon ferfiaknal az alkoholizmus,az elejen kell leallitani az egeszet. Csapj au aztalra mondd meg neki h ha nem megyvpzichologudhz akkor elhagyod! De nagyon jo szakembert keresetek neki.

Sajnalim a helyzetet!

3. vok: [link]

Zemlényi Zoltánnak is komoly balesete lett gyerekként és nem adta fel. Van 3 gyereke, igaz, nem könnyen él, stb. stb. De van olyan is, aki feladta. Nem lehet tudni. És ott van Sumi, őt meg senki sem kérdezi meg... És a több kómás állapotban lévő beteg, akiket otthon kezelnek, kezeltek...

Most egy ideig ez lesz, hogy a férjed hallani sem akar a közös jövőtökről, de szerintem ez nem meglepő. A pszichológus tényleg jó lenne, de ha neki nem, akkor Neked és azért is, hogy Te mit, meddig, hogy tudsz segíteni neki.

Face-en keress hasonló csoportot, ott jobban tudnak segíteni, ott biztos találsz olyat, aki már ezen túl van, így, úgy.

Én epilepsziás lettem, azóta nem tudom feldolgozni a helyzetet, csak jobban tűröm.

A "nemvagyokméltó" korszakom nekem is megvolt (sőt, mind a mai napig rottyon van az önbecsülésem, csak már megszoktam és se kedvem, sem erőm nincs hisztizni).

Kb 1-2 hónap, amíg az ember kisírja magát, aztán a többség tud egy kicsit tisztábban gondolkodni.

Én is próbálom építgetni az életemet, tünetmentes is vagyok, bízik is bennem az orvos (ez kölcsönös), de mégis, sohasem fogok annyit érni, mint egy egészséges ember...