Biztos hogy nincs benne semmi?

Abban igazad van hogy az lenne a tisztességes, hogy törölné. Viszont a múlt felhánytorgatása részedről meg nem korrekg. Most vagy meg tudod bocsátani és továbblépni vagy tönkreteszed magad idegileg. Meg a családot is. Mert előbb-utóbb ő is megunja és beadja a válást. Senki sem tudja örökké elviselni, hogy b*szogatják meg alázzák.

Ha meg nem tudsz benne bízni (valahol megértem), akkor beszéld meg vele, hogyan lehetne ezt megjavítani, vagy legrosszabb esetben válás lesz.

Nem akarom megbántani az érzéseidet, de hogy érzed, mennyire van rendben az egészséges önértékelésed és önbizalmad, ha családos, gyerekes férfiként most évekkel ezelőtti történeten kattogsz, és magadat hergeled fel azzal, hogy megpróbálod meggyőzni magadat arról, hogy esetleg több történt volna annál, mint hogy a párodnak jól esett egy másik férfi figyelme, érdeklődése, főleg egy olyan időszakban, amikor a saját bevallásod szerint elhanyagoltad, belekényelmesedtél a kapcsolatba stb.

Értem, hogy a bizalomvesztés alapjaiban tud megrendíteni egy kapcsolatot, de nem lehet, hogy ideje lenne eldöntened, hogy a jelenetekre és a közös jövőtökre koncentrálsz-e, vagy addig ráncigálod elő a múltat, és folytatod a jelenlegi viselkedésedet - "akaratlanul, de alázom a szavaimmal, sértegetem..." - amíg a feleséged egy nap úgy ébred fel, hogy nem bírja tovább lelkileg, és szeretne új életet kezdeni nélküled.

Én voltam nőként olyan helyzetben korábbi párkapcsolatban, hogy az párom folyton féltékenykedett anélkül, hogy lett volna bármi alapja.

Nekem közel egy év kellett ahhoz, hogy szembenézzek a ténnyel, hogy se nem tudom, se nem akarom neki örökké azt bizonygatni, hogy akkor is hűséges vagyok hozzá, ha éppen nem vele vagyok napközben, akkor is, ha lenne olyan férfi, akinek tetszem és csapná a szelet, ha független lennék, és akkor is, amikor időnként volt, aki annak ellenére közeledni próbált, hogy egyértelműen tisztáztam, hogy kapcsolatban élek.

Se őt nem csaltam meg soha, sem előtte, sem utána soha senkit, de köztünk a folyamatos féltékenykedésének, bizalmatlanságának és számonkéréseinek az lett a vége, hogy hiába szerettem őt, beláttam, hogy én így nem akarok élni, és elhagytam.

Nekem annyival könnyebb volt a szakítás, hogy csak a saját életemről döntöttem, nem egy közös gyerekéről is.

Azért a "családot rakott a nyakadba" eléggé erős. A család kettőtök felelőssége, szóval ne told rá. Ez nem egy muszáj kolonc, közösen vállaltátok. Megértem a csalódottságot, de most vagy megesz a féltékenység/ideg, vagy hajlandó vagy megbocsátani és továbblépni. Ha nem tudsz, az is megérthető, de akkor számolj azzal, hogy válás lesz ebből. Neked sem kötelező benne maradni a kapcsolatban.

A választás a kezedben van.

És tudom miről beszélsz, mielőtt nekem esel, hogy fingom sincs - volt egy ugyanilyen helyzetem, elváltam és különköltöztem az akkor 9 hónapos lányommal. Legjobb döntés volt, van élet válás után is.

34N