Kedves lányok/nők! Mennyire zavar titeket, ha a párotok kissé aluliskolázottabb mint ti? Pl csak érettségije van, nektek meg diplomátok.

Semennyire. Férjem elektrotechnikus, én közgazdász vagyok. Mindenről lehet vele beszélgetni. Neten a tudományos rovatokat bújja, és a gazdaságit. Értelmes, intelligens, halk szavú ember, vág az agya.

Amiben eltérünk: én imádom a komolyzenét, operát, ő a falra mászik tőle. De ez nem a diplomán múlik, ha mérnök lenne, is utálná ezeket.

Páromnak szakmája van, nekem diplomám. Miért zavarna?

N

Nekem is van diplomám, de azért nagy mellénnyel verni a mellet rá... Nem tudom. Van abban igazság, hogy csak egy papír. Persze, a kitartás értékelhető nagyon, nyilván bele kellett tenni egy csomó energiát, hogy meglegyen, megjegyezni és visszaadni a számonkéréseken csomó dolgot, ráadásul nappali szakon ez méginkább embert próbáló.

Viszont sem az életben, sem párkapcsolatban nem lesz jobb ember az, aki diplomás. Inkább megfordítanám: a diploma tud jó mutatója lenni olyan belső tulajdonságoknak és előnyöknek, amik viszont fontosak egy kapcsolatban. Viszont nem jár törvényszerűen vele, hogy valamit érő ember leszel. Az ember magának tanul. Akinek ez belső igénye, az általában érdeklődő, lelkiismeretes, szorgalmas, ambiciózus, képes teljesíteni, képes alkalmazkodni bizonyos szabályokhoz, rendszerezni, rutint kialakítani, megadott feltételek mellett megvalósítani valamit. Én nem érzem magam más embernek azért, mert van pár papírom. Persze, büszke vagyok rájuk, gyűjtöm is őket, de pontosan ugyanolyan ember vagyok, mint előtte. Pontosan az az ember, akit ugyanilyen belsőjű és értékrendű szülők neveltek, amilyen ő lett, azzal a különbséggel, hogy nekik sosem volt diplomájuk. Egyszerűen mert másban élték ki azt, amit én az egyetemi tanulmányaimban találtam meg. Nem hajtottak egyetemre, egyszerűen csak ez volt számomra az érdekes út. És higgyétek el, borzalmas emberek járnak oda is, borzalmas családdal maguk mögött. Ha annyira nagy szám és nagy érték lenne egyetemistának lenni, nem lenne többségük szingli ugyanúgy.

Ez csak egy papír. Jobb szakemberré tesz azáltal, hogy ad egy elméleti keretet, amiben tudsz később tájékozódni és kibontani önállóan annak valamelyik szegletét, de végső soron nem jelent önmagában semmit. A gyakorlati részt úgyis neked kell saját belátásod szerint elsajátítani. A te ráfordításod, energiabefektetésed és igényszinted teszi azzá, ami. És minden diploma mögött van egy ember, aki más miatt akarta a papírt. Vagy egyáltalán nem akarta, olyan is létezik. Másrészt el lehet végezni a jó kis bolognai rendszernek hála 5-7 év alatt is egy 3 éves szakot kettesre (pénz kérdése is), meg el lehet végezni egy szakot pont annyi idő alatt, amnennyi idő alatt kell, jó jegyekkel, szakmai gyakorlattal, szakmai portfólióval, ami gyakorlatilag belépő egy normális eletbe.

Alapvetően egyáltalán nem zavarna de sajnos a múltbéli tapasztalataim alapján már félve mennék bele ilyenbe. A férjem előtt egyik páromnak sem volt diplomája, érettségijük vagy szakmájuk (vagy technikum) volt. Sosem zavart ők is olyan emberek voltak akikkel tök jó, értelmes beszélgetéseket lehetett folytatni.

Sajnos őket már jobban zavarta a dolog, mind a három ember hamar frusztrált lett. Pedig az első kettőnél még csak diplomás sem voltam csupán egyetemista. Elkezdték lehúzni az eredményeimet, bármilyen munkahelyem volt az szar volt és "tök felesleges volt hozzá tanulni". Az egyikőjük annyira nem bírta ezt, hogy elkezdett teljesíthetetlen mennyiségű szart elvállalni mert egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy előrébb járok karrierben. Erre nyilván rá is ment a kapcsolat. Mind a három szakításnak köze volt ahhoz, hogy nekem magasabb végzettségem és "jobb" (relatív) munkám volt.

Nyilván már nem aktuális mert nem tervezek válni de ha találtam volna egy olyan embert aki nem lesz komplexusos a magasabb végzettségem miatt akkor gond nélkül összejöttem volna és együtt maradtam volna vele. Engem sosem zavart, ő ugyan olyan jó szakember az ő területén mint én az enyémen, csak éppen máshol volt a tanulási folyamatunk csúcsa. De sajnos az exeim ezt nem így gondolták és végül ők voltak azok akik nem tudtak együtt élni ezzel a szituációval. Biztosan van kivétel természetesen.

#23 vagyok

Valaki leírná, hogy miért lettem 0-ra pontozva?

Őszintén kíváncsi vagyok.