Manapság a legtöbb nő szerelme a munka, minden más, pl az élet rovására. Miért a nőkre jellemzőbb ez újabban?

19-eske mondjuk nem a közszférába kellene menned meg nem mindegy milyen diploma.

Tudod a programozó kap kezdőként nettó 350e FT-ot akár belefér a valóságkèpedbe akár nem,diploma nélkül is.

Na akkor biztos mi is b_sztunk ugye?

Hiába van PHD ha nem vágod az életet.

Közszférába aki odamegy no komment.

Menj multihoz csak nem árt tárgyalási angol is meg olyan végzettség vagy tudás.

A csajnak TUDÁSA van amivel helyt áll.

Na erről beszélek,9 év után 300-ért dolgozol PHD-vel az a te hibád csak.

22 vagyok, még csak egyetemista, nem dolgozom. Így is a karrier az elsődleges számomra, párkapcsolatot még sosem kerestem és lehet, hogy ez így is fog maradni. Mégis mivel foglalkozzon az ember, ha egyedül van, ha nem a saját tervei megvalósításával? A mai világban kire számíthat az ember (legyen akár nő, akár férfi) saját magán kívül? Mi az, hogy "az élet rovására"? Tudtommal én is élek, a dolgozó, karrierista nők is.

Nekem pl nem lesz sem lakásom (még egy sz@ros albérletem sem), sem kocsim se semmim, ha saját magam nem teremtem meg, mert a szüleim nem fognak nekem venni (nem is várok tőlük ilyesmit), másokkal (akár a jövőbeli párommal) pedig nem szeretnék közösködni, mert semmi garancia arra, hogy örökké tart majd egy kapcsolat, én meg ott leszek majd pucér s#ggel, esetleg pár gyerekkel, ha apuka egyszer csak úgy döntene, hogy lelép.

A mai világban nagyon szerencsés egy nő, ha olyan párt talál, akivel lehet és érdemes együtt tervezni. Amikor napi szinten jönnek a kérdések, hogy "miért várja el minden nő, hogy meghívjam vacsorázni???" és egy 300ft-os kávé árát is sajnáljátok attól, akivel elvileg közös életet, családot, gyerekeket terveztek, akkor hogy adná már fel értetek egy nő a saját biztos megélhetését?

Egyébként rengeteg ismerősöm van, aki nagyon szeretne családot, gyerekeket, még jobban is, mint karriert. Ennek ellenére keményen hajt az egyetemen, építi a karrierjét, mert egyrészt a sarki bolti pénztárosnő fizetésből nem esznek majd a gyerekek, másrészt képtelen olyan férfit találni, aki hozzá hasonló mértékben családcentrikus és nem csak addig állítja, hogy az, ameddig meg nem dugta, aztán 285 év kapcsolat után is tereli a témát, ha összeköltözésről, ne adj' Isten házasságról van szó.

21-eske nekem van párom,nem akarok senkit lek_rni.

Inkább szállj magadba,gondolkodj el te is.

Ez a baj veletek nem veszítek észre miről van szó.

Miért karrierista az a nő, akinek fontos, hogy megálljon a saját lábán? Mit kéne tennie? Szüljön le gyorsan pár kölyköt az első pasinak, aki szembe jön vele és utána élete végéig tartassa el magát?

Manapság kb. mindenkinek fontos, hogy egyetemre menjen és utána egy jó munkahelyen, jó keresete legyen. Ez teljesen rendben van szerintem, ha már tanulunk ennyit akkor ez a minimum. Van az a réteg, amelyiknek nem fontos a tanulás, de az meg olyan is. Ha ennyire zavarnak a tanult, ambíciózus emberek, akkor keress egy műkörmös lánykát vagy valami hasonlót. Annak van élete, járhat bármikor bulikázni a barátnőkkel meg hasonló.. akinek van egy jó karrierje, annak természetes, hogy lesznek prioritások az életében. Arról nem is beszélve, hogy manapság hova kell rohanni ezzel a kapcsolat dologgal? Manapság csak a kihasználás megy. Tök jogos, hogy egy értelmes felnőtt nő nem egy kapcsolatba menekül, hanem inkább megpróbál megállni a lábán egyedül. Kiakarna ma olyan "férfiakra" támaszkodni, amilyenek vannak. Tisztelet annak a kevés kivételnek.

Már pár nő megválaszolta előttem a kérdésedet.

Miért a nőkre jellemzőbb ez újabban? Én még azzal egészíteném ki,hogy azért,mert az is divatos lett az elmúlt pár évben,hogy a nő ne várjon el semmit a pasitól,leginkább anyagilag. Ma már csak az aranyásó címet kaphatod meg,ha mondjuk a pasidra akarnál számítani bizonyos dolgokban. Ezért a nőknek muszáj volt tanulni,képzeni magukat,karrieristának lenni,hogy kéepesek legyenek akár egyedül családot nevelni. Én rengeteg olyan nőt látok a környezetemben akiknek van férj,gyerek és a nő 3-4x annyit keres ,mint a pasi. És azt látom ez már teljesen elfogadott férfi részről is,hogy hát az én feleségem az olyan okos,okosabb mint én ,többet keres mint én stb. Egy lány,ha nem képes egyedül megélni a fizujából akkor a férfi max úgy fogja segíteni ,hogy cserébe kutyának,lábtörlőnek nézi. Ki akar így élni? Amikor a pasira nem lehet számítani.

És nagoyn jól leírták páran,hogy sok 30-as férfi úgy él,hogy panelban egy szobát bérel,jó neki a netto 250-350 fizu,nem törekszik semmire az életben. Hogy lehet így alapozni bárkire? Én családot akarok,hogy fogunk így családot alapítani,ha mondjuk nekem is csak 250 lenne a fizum? Sehogy! Nagyon kevésaz a pasi aki karrierista pedig az inkább az ő dolguk lenne,nem a nőé..a pasinak lenne a feladata megtermeteni a bizontságot,de ez ritka nagyon..így ránk nőkre maradt ez a feladat is,mint minden más:)

"21-eske nekem van párom,nem akarok senkit lek_rni."

Nagyon helyes, az ilyen szubmisszív, megalákodó alakokat úgysem tekintik férfinak. Pár hónap, és a mostani nőd is kidob, mert "nincs meg a szikra" :D

26-os erről beszélek.

Nekünk fèrfiak a dolga megteremteni a biztonságot,de a kisfiúknak jó a panel,a 250e nettó,a sehova nem megyünk.

Ezekre aztán lehet építeni,JA NEM.

Várjál mindjárt megkapod te is.

Pedagógus vagyok, szinte meg se tehetem, hogy ne foglalkozzak a munkával otthon (óratervek írása, feladatlapok gyártása, dolgozatjavítás, ötletelés, dekorációkészítés, egy-egy gyerek segítésén rágódás, és ráadásul most még a portfólió is).

És ehhez képest nem keresek jól. Az időmbe csak heti 2 különóra fér bele, amivel kicsit kiegészítem a bérem.

Mégsem mondom, hogy csak ez áll az életem középpontjában, mindig szakítok időt a párommal a közös programjainkra, legyen az akár csak egy eltervezett filmnézés vagy bárba beülés. Szintén a barátaimra, családomra és a saját hobbijaimra is szánok időt. De egy nap 24 órából áll nekem is, és az időm nagyrészét a munka teszi ki. Ettől még nem gondolom magam karrieristának, hanem csak egy átlagos pedagógusnak.