Normális ha 50 évesen az anjával él a pasi?

Te tényleg azt gondolod, hogy egy férfi 50 évesen változni fog?

Ez a helyzet örökké ilyen lesz, sosem fog változtatni! Akkor is a családja maradna mindkettő, ha elköltözne, ez egy ócska kifogás.

Hát így,hogy ki van zsigerelve, meg ki van használva, így nem jó.

De ha jóban lennének, akkor nem lenne vele baj, meg ha nem lennének depressziósak az emberek abban a családban, tehát nem lelkileg lehúzó erők lennének egyesek egymás számára, hanem olyan feltöltő, boldog, kellemes lenne egymásnak a társaságuk, és még ha nem is lélekemelő, legalább "szintentartó", tehát, hogy nem húzza le lelkileg. Tehát amikor se nem ad hozzá, de nem is vesz el belőle ( a másiknak a lelki energiáiból); tehát amikor pont nullán van. Tehát még a pont nulla is jó lenne, mert habár nem is ad hozzá, tehát habár nem is plussz, de nem is minusz; de ha ez egy kifejezetten lelkileg lehúzó (adott esetben kifejezetten direkt szándékosan lekezelő is) közeg, akkor az nem jó, az úgy nem normális. Meg egy embernek akkor eltartani 3-at, vagy csak 2-t, tehát az nem jó. De egyébként hát na szal ez szívás ez a helyzet de főleg lelkileg, tehát én nem is az anyagi oldalát fognám meg ennek leginkább, hanem a lelki részét. Tehát, ha ilyen elkeserítő közeg, az akkor nagyon rossz. Mert egyébként ha meg boldogok lennének, és úgy élnének, hogy nem "egymás vérét(lelkierejét) szívva", hanem boldogan, békésen, harmóniában, akkor az még lehetne jó is, de így, hogy nem boldogok,és nem szeretik egymást... Meg az, hogy a csávó kvázi "behúzza a fülét-farkát", és így meghunyászkodik, és alárendeli magát, "merthogy 'ők a családom'". Na ez azért na. Tehát olyan emberekhez nem ragaszkodnék,meg nem szolgálnék ki, akik nem jó arcok velem. Tehát ez, hogy nem magát a családját, a családtagjait tiszteli,( mert őket nem tudja), hanem magát a 'család'-ot, mint fogalom, az se jó. Tehát, hogy "Habár utálnak engem, mert kinéznek maguk közül, ezáltal én is utálom őket, de mégiscsak vérségi alapon ők vannak nekem , kötődünk..." Tehát ez így nem jó felfogás. Adni is kéne, legalább kedvességet. De amúgy valszeg tehát ebben a szituban az anyuka a ludas, hogy pl a lánya depressziós. Nem volt neki ilyen támogató, családi háttér a csajnak. Ezért depis , meg gondolom lehet, hogy kevés az önbizalma is.

Neki ez így jó, nincs jogunk elítélni.

Te is azt teheted maximum, hogy otthagyod, mert nem fog veled elköltözni sosem. Bár a helyedben már akkor leléptem volna mikor rájövök/megérzem, hogy az anyja hogyan is nevez a hátad mögött...

Nem, nem fog változni és ezt tapasztalatból tudom. Nagyon hasonló helyzetben vagyok, még a kor is azonos.

A húga azóta férjhez ment, hiszen Ő megtehette, a párom viszont ápolja/ápolta a szülőket, az anyukája már nem él.

A családdal semmiféle kapcsolatom nincs, egyszerűen nem vesznek tudomást a kapcsolatunkról, annak ellenére,hogy tudják,hogy létezik. De Nekik ez így jó. Nem érdekli Őket,hogy a fiuknak/testvérnek nincs családja, legyen csak otthon, és gondoskodjon minden családtagról.

Tizenévről beszélek, és sosem változott.

Ha gyereket, családot szeretnék biztos,hogy kiléptem volna, de mivel van gyerekem, otthonom, önálló egzisztenciám, és a pasival egyébként nagyon jól megértjük egymást, mindenben mellettünk van, ezért benne ragadtam.

Bár tudom, rég le kellett volna zárni.

Én a helyedben ezt tenném.

Azért mondja ezt, mert nem véletlenül van 50 évesen egyedül. Anyuka drága módszeresen minden nőt elmart mellőle, hogy megmaradjon az aranytojást tojó tyúkocska. Téged is el fog üldözni. Azért hív így a hátad mögött, mert gyűlöl.

A legnagyobb probléma, hogy a kedves párod nem állítja le anyukát, hogy nem hívhatja így a szerelmét. Inkább téged fenyít be, hogy tűrjed, mert nők jönnek, mennek, de anyuka örök. Te nem számítasz.

Ez meg így egy önbeteljesítő jóslat, mert tényleg minden nő menekülőre fogja, és marad az anyjával ez a szerencsesüti.