Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányokat kérdezem: összejönnétek olyan fiúval, aki szeretnivaló, és látszik, hogy van benne potenciál, de gödörben van?
Ha leírom, hogy hol tartok, milyen élethelyzetben vagyok, miket csináltam és mit értem el eddig, az nagyon úgy hangzik, mintha egy céltalan, lődörgő lúzer lennék. Kicsit mintha elfüveztem volna a fiatal éveimet, holott életemben nem szívtam el egy cigit se.
Ehelyett arról van szó, hogy történt egy traumának nevezhető esemény kamaszkoromban, ami egy elég komoly elakadást okozott, amire rájött egy olyan családi háttér, ami nem tette lehetővé, hogy foglalkozzam ezzel, nem figyeltek rám, és ahol azt tanultam meg, hogy nyomjam el magamban ezeket az érzéseket. Mindemellett olyan terheket kaptam itthon, amiket gyerek nem bír cipelni.
Ez az egész azt eredményezte, hogy kimaradtak a kamaszéveim, nem fedeztem fel magam, énidegen döntéseket hoztam, depressziós lettem. Most már a 30-hoz közelebb vagyok, mint a húszhoz, és eléggé elveszettnek érzem magam. Viszont ezzel együtt sok keresgélés után találtam egy olyan szakembert, aki képes érdemi segítséget nyújtani. Azt is észrevettem, hogy mihelyt elkezdtem megbocsátóbb lenni magammal, a lányok is inkább észrevesznek. Viszont nagyon félek attól, hogy kiderül, milyen is vagyok valójában, milyen élethelyzetben vagyok, ez ugyanis olyasmi, amit csak az ért meg, aki kellően nyitott és empatikus. És félek, hogy mikor ismerkedem, és kiderülnek ezek rólam, akkor csak egy vesztesnek fognak látni.
válasza: válasza:Ha olyan lánnyal találkozol, akinek szintén nehezebb gyerekkora volt és/vagy empatikus beállítottságú, azzal biztosan megtaláljátok a közös hangot. Nem hiszem, hogy valaki azért titulálna vesztesnek, mert gondjaid voltak és kicsit megtört az életed. A pozitív gondolatokat még erősíteni kell magadban, hogy tényleg úgy tudd élni, mint akiben potenciál van, hisz te is értékes vagy már most is.
Az jó, hogy van segítőd, és ki is akarsz lábalni ebből a mély és úgymond elszigetelt időszakból. Fiatal vagy még, sok minden előtted van. Kitartást és sok sikert!
Első: darabig én is így gondolkoztam, de rájöttem, hogy vannak dolgok, amikből egyedül egyszerűen nem jössz ki. Ha valakire nem figyeltek gyerekkorában, nem voltak mellette érzelmileg a szülei, nem segítették, nem reagáltak rá, mi több, megterhelték a saját gondjaikkal, az nem fog helyrejönni attól, hogy csernusdoki ráüvölt, hogy "a te életed, a te felelősséged!". Mert ő egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy kifejlessze azt az eszköztárat, amivel más megoldja magának a gondjait. Akinek korának megfelelő problémái voltak kamaszkorában és képes volt megélni a gyerekkorát és önálló identitást formálni, az valóban kevesebb segítséggel is beéri.
2-es: Azért nehéz ez, mert igazából az életben senki nem nézi azt, hogy milyen nehézségeken mentem át. Csak a koromat nézik, s mellette azt, hogy mit értem el eddig.
válasza: válasza:Ezt így lehetetlen megmondani. Sok mindentől függ de nekem mindig gyanús ez a nehéz gyerekkor dolog. Nekem elég terhelt gyermekkorom volt mégse akadályozott abban hogy haladjak. Pedig komoly szociális készség béli és lelki érés béli lemaradásban vagyok. Lassan de biztosan építem magam mióta leesett mennyire le vagyok maradva (kB 14 éves korom óta). Talán soha nem érem el a kortársaim szintjét bizonyos készségek képességek terén de ha leülök se lesz jobb.
Aki leül és várja a jó szerencsét (a leírásod alapján évekig ezt tetted) az gyenge. Mint ember nem lenne vele bajom de erős párt akarok akit nem még nekem kell pátyolgatni. És félnék hogy ha egyszer már megrekedtél mi lesz ha legközelebb nehézségbe ütközöl.
De én legalább anyagilag jól álló családba születtem így lehet mondani hogy a nevem hallgass. A párom volt hogy kukázni kényszerült gyerekként hogy ne haljon éhen és 16 éves kora óta dolgozik már gyerekként megtapasztalta az éhezést nezhette ahogy az anyját az dugja meg aki akarja ha két szép szót szól az illető végig rángatták a fél országon így nem alakultak ki maradandó emberi kapcsolatai tehát volt bőven trauma. 18 évesen külföldre ment az apja halála után (végig nézte ahogy a rák felemészti) újabb trauma egy szakmával a zsebében nulla hely vagy nyelv ismerettel idegen helyen kellett boldogulnia. Most az adott nyelvet tanítja több mint fél milliós keresete van (agyon is dolgozza magát ami amúgy nem egészséges) és saját nyelviskolája. Meg persze rengeteg hibája és sérülése amik nagyban roncsolják az emberi kapcsolatait a mai napig. Sajnos a gyerekkor mindig nyomot hagy. De az hogy nem nyalogatta a sebeit sok szempontból előre vitte.
Jó hogy most teszel magadért és csak így tovább. De nem nagyon tudom elképzelni hogy potenciális párt látnék benned ha eddig gyakorlatilag csak voltál a világban.
Ezeken felül nagyon nem mindegy hogy jönnek ki a gyermekkori sérelmeid. Épp az ilyen sérülések miatt fog véget érni hamarosan a jelenlegi kapcsolatunk a párommal. Vannak olyan sérülések rossz beidegződések amik csak lassan körvonalazódnak de megölik a kapcsolatot.
De ha sikerül egyensúlyba kerülnöd nem hiszem hogy lesz problémád. Sokan lényegesen elfogadóbbak mint én. Az empátia is olyan amit erősen gyakorolnom kell még. Csak most már ne hagyd el magad mert ha újra és újra vissza esel azzal csak nagyon kevesen tudnak évekig együtt élni és elfogadni. Haladj fejlődj és légy boldog. Ennél több nem kell ahhoz hogy a nők igen nagy százaléka rád tegye a voksát. A terápia jó kezdet.
válasza:#6: Köszi, hogy ezt megosztottad. Nagyon durva, amit leírtál, ebből talpraállni óriási erőfeszítés lehetett...
"Ezeken felül nagyon nem mindegy hogy jönnek ki a gyermekkori sérelmeid. Épp az ilyen sérülések miatt fog véget érni hamarosan a jelenlegi kapcsolatunk a párommal. Vannak olyan sérülések rossz beidegződések amik csak lassan körvonalazódnak de megölik a kapcsolatot."
Én pontosan ezért akarom még most kihúzni magamból ezeket a tüskéket. Hogy ne járjak úgy, hogy találok egy hasonlóan sérült valakit magam mellé, és majd a gyerekeinkre terheljük rá a gondjainkat. Sokkal jobb szerintem, ha még idejében összerakom, amit összetört, és úgy indulok neki az életnek. Még akkor is, ha ez 10 év lemaradást jelent...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!