Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális dolog 29 évesen otthon lakni 5 éves párkapcsolat mellett?
Nem az. Valaki itt nagyon nem akar felnőni, ráadásul rohadt frusztráló, hogy ennyi idősen még mindig gimis szinten cuccolnak át egymáshoz a hátizsákukkal. Nincs privát szféra, pláne ha a szülők sincsenek tekintettel a párra.
Voltam ilyen helyzetben, anyucipicifia nem akart és nem is tudott volna külön költözni velem, mert még arra sem volt pénze, hogy egy meglévő lakásban csak a rezsi és a kaja felét fizetni tudja (ha szerettem volna valamit együtt csinálni, inkább kifizettem helyette is). Borzalmas volt. Többet is veszekedtem vele egy idő után, mert nem bírtam elviselni, hogy se náluk, se nálam nem hagynak minket kettesben: vagy ránk nyitnak vagy szólnak, hogy ideje lenne felkelni.
Hála égnek ő szakított, mert ugye """csesztettem""" az ""elvárásaimmal"" szegényt, és nem bírta :( így legalább nem az én lelkemen szárad a döntés. Én tovább tudtam lépni, végre a saját céljaimért tenni, és nem az övét pátyolgatni. Ő pedig gondolom még mindig az anyukáját hiányolja, ha 3 napig nincs otthon (true story).
💁🏻♀️💁🏻♀️💁🏻♀️👋
Nekem meg kisülne a szemem, ha anyámnak miattam fájna a feje 61 évesen és nem élhetnénk mindketten szabadon a magunk kis otthonában, mellé meg nem támogathatnám anyagilag. Az ember ennyi idős korára támogassa és kímélje a szüleit. A családi vállalkozás más, de komolyan az a követendő, hogy sok proli az anyja lakásában tengődik, miközben van jó kis melója egy szép irodában, aztán az összes megkeresett pénzét elveri kajára, piára, ruhára, szerencsés esetben beszáll a rezsibe, de gyakran még azt sem?
Engem az zavar baromira, hogy emberek kényelem meg drága albérlet címszó alatt otthon maradnak és szarnak arra, mikor lesz saját otthonuk, hanem inkább felélik minden hónapban az így megmaradt fizetésüket. Általában a háztartâsi feladatok iránt sem lelkesednek, csak élnek egy szobában, gyerek szerepben. Aztán nem győzik befogni a csaj száját, mikor dugnak, hogy ha az anyja a szomszéd szobában az ágy nyikorgásra nem ébredt fel (vagy legalábbis úgy tett), a nyögés már ne rontson a helyzeten, ha reggel találkoznának.
6-os szívemből szóltál. Exemmel pontosan így voltunk. Nem lehettem önmagam szinte semmilyen esetben, mert vagy az ő vagy az én szüleimre kellett tekintettel lennem. De arra jó volt, hogy megtanuljam mi vagy mik azok, amikkel kapcsolatban soha többé nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni. Így az időmet se kell húznom picifiúcskákkal. 💁🏻♀️
7-es szép dolog a fizikai munka, szép dolog magatoknak megtermelni az ételt, de én személyszerint a világból is kiszaladnék, ha bárkinek az anyjával és családjával (legyen az akár a sajátom) kellene élnem "összeköltözés" címszó alatt. Egyszerűen nem bírnám. Az élet rendje, hogy elszakadunk a szülőktől, és bár életünk végéig törődünk velük (nálunk pl természetes, hogy minden hétvégén átugrunk nagyszüleimhez néhány órára, és ezt a szokást én is meg szeretném tartani), mégis új családot alapítunk a PÁRUNKKAL (és gyerekekkel - már aki szeretne). Ez a család attól is lesz család, hogy fizikailag és szellemileg is különválik attól a családtól, amiben felnőttünk. Persze ettől függetlenül lehet egy olyan partnered, akinek rendben vannak az általad leírt körülmények, mondjuk egy kis egyszerű falusi lány... De szerintem azt nyugodtan mondhatom, hogy ezzel szemben sokan nem értenének egyet a mentalitásoddal. És ez nem fekete és fehér. Ez egyszerűen az, hogy kinek mi fér bele, és nem vetheted meg azt, akinek nem. Ennyi.
2-es válaszoló voltam.
Hirtelen de le lettek pontozva az egybehangzó válaszok 🤦🏻♀️🤦🏻♀️🤦🏻♀️ Valakinek nem tetszik, hogy ő maga nem képes külön költözni, ezért nincs senkije, vagy ha valaha volt is, az is lelépett, mert hosszútávon egy érett felnőtt ember nem bírja a hátizsákos életet. Az igazság fájó dolog, és ezért sem fejlődnek sokan, inkább megrekednek ugyanazon a szánalmasan szinten, ahol 13-15 évesen voltak, és egész életükben ott tengődnek.
Majd rájöttök. Csak akkor már késő lesz változtatni.
Utolsó válaszoló: le a kalappal, hogy nálatok nincs kifogás, hanem tettetek a célotokért és a kapcsolatért. Valahol el kell kezdeni, lesz ez még jobb is! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!