A párom agresszív. Máskor pedig csupaszív lélek. Ti mit tennétek a helyemben? Részletesebben lent, köszi ha elolvassátok.

Sziasztok!

Először is nagy körvonalakban a múltról. A párommal 10 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg (13 éves koromban) az interneten. Jó barátok lettünk, aztán szerelmesek, az a tipikus tiniszerelem volt. Mivel a távkapcsolat nem működött, hagytuk az egészet, de beszélgettünk tovább, amíg szép lassan elmaradoztak ezek a beszélgetések. Tavaly egy 4 éves kapcsolatomnak lett vége, és eszembe jutott, hogy mi újság lehet a sráccal. Megkerestem, és újra elkezdtünk beszélgetni. Segített továbblépni, sokat beszéltünk mélyebb dolgokról. Úgy éreztem visszakaptam egy régi barátomat. Pár hét múlva találkoztunk, és össze is jöttünk. Beszéltünk arról, hogy idővel lépnie kell az egyikünknek a másik felé, mert a távkapcsolat hosszútávon nem működik. Én még nagyon frissnek gondoltam az egészet, ezért nem akartam még ennyire véresen komollyá fordítani ezt a kapcsolatot, és féltem is attól, hogy korai volt, mert - bár én szakítottam - de teljesen nem voltam túl az előző szakításomon. (rossz döntés volt addig összejönni, már tudom).

Szakítottam a sráccal, mivel tudtam, hogy bár szeretem és ő is engem, hoztam egy rossz döntést, és nem adtam időt magamnak. A srác minden nap ivott onnantól, drogozott, nem is a könnyebbik fajtából.. Azt mondták a hozzátartozói, hogy engedjem el a kezét, mert ha itt vagyok, azzal csak rontok az egészen.

1 év elteltével eszembe jutott újra, és meg is kérdeztem, hogy hogy van. Lejött teljesen minden szerről, inni is jóval kevesebbet iszik már.

Megbocsátott nekem, és újra elkezdtünk beszélgetni. Másfél hónap múlva eljöttem hozzá látogatóba, ahol újra egymásra találtunk, hiszen mindketten gyerekkorunk óta szerettük a másikat, a távolság tartott minket külön..

Összejöttünk márciusban és szeptember közepén össze is költöztünk.

A probléma: Nekem elég csúnya múltam van. Szerettem szórakozni, élni (igen tudom, szóljatok le egész nyugodtan nem ez a lényeg.)

A párom előtt fokozatosan derültek ki ezek a dolgok, emellett volt pár félreérthető helyzet is, ahol úgy tűnt, hogy én őt megcsaltam. (nem történt ilyesmi)

Egyébként kenyérre lehet kenni a páromat, viszont mikor ilyen szóbajön, akkor én vagyok a világ utolsó embere.. eddig meg tudtuk beszélni (bár nehezen).

De ami most történt 2 nappal ezelőtt azt egyszerűen nem tudom feldolgozni.

Kapott valakitől egy e-mailt, ahol engem szexelni invitált a volt barátom (igen, ez is megtörtént és nemet mondtam neki).

Itt leültem vele, és szépen elmondtam mindent, hogy mi történt. Szerinte én hazudtam neki, mert kérdezte már, hogy történt e hasonló és nemet mondtam. Szétverte az ajtót, engem utolsó r...... nevezett, leköpött többször is, és (édesanyám régen öngyilkos lett) közölte velem, hogy miért nem megyek anyám után, ott a kötél majd egy óra múlva levág..

Ordított velem, hogy pakoljak és takarodjak ahová akarok. Abban maradtunk, hogy reggel 6-kor vagy én költözöm vagy ő.

Én még egy utolsó próbálkozásként megcsókoltam, hogy tudom nagyon jól, hogy ő ezt érzi. És gondolkodjon el, de én lefekszem.

Elmentem fürdeni, és nem telt bele egy 5 perc, jött oda hozzám, hogy akkor most indítsunk egy utolsó tiszta lapot.

Tény és való, valahol megérdemeltem, mert hazudtam és nem mondtam el. Egyébként az esetek 95%-ában kenyérre kenhető, segít a háztartásban, hoz nekem virágot, tudatja, hogy mennyire szeret.. De ezt fogalmam nincs, hogy hogyan dolgozhatnám fel.. Ha lesz még egy ilyen, kérdés nélkül szedem össze a cuccaimat és elköltözöm. Nektek mi a véleményetek erről?